Utólagos nászút Máltán

A beszámolóírásban leváltom Robit, mert szegényem nagyon megakadt. :)
Még ezzel együtt 2 bejegyzést szeretnék a nászútnak és egyben Máltának szentelni, nehogy a kedvcsinálás helyett valakit már előre agyonuntassunk ezzel a szép szigettel.
Ebben a bejegyzésben, folytatva a sort, leírnám a maradék egy hetet, amit még Robi nem osztott meg:

Tehát, hogy is írta? :)
Utólagos nászút Máltán - 6. nap
A szokásos reggelizés és pihizés után felkerekedtünk, hogy meglátogassuk a Wignacourt Tower-t, amiről 2 nappal azelőtt lecsúsztunk. Most sikerült is időben odaérni. Közben a fényképezőgéppel a híres máltai gyíkokra vadásztunk, amik csak ezen a szigeten találhatóak meg a világon. Sikerrel is jártunk, volt, aki egész profin pózolt a kamerának. :)

A torony maga őrtoronyként szolgált, érdekessége (legalábbis nekem érdekes volt), hogy az eredeti bejárata a felső bejárat volt, amit csak létrával, illetve kötélen lehetett megközelíteni. Ezt átalakították szerencsére, hogy a fáradt turistának ne kelljen még egy elé gördülő akadállyal szembetalálkoznia.

Az őrtorony belsejében egy nagyon kedves néni fogadott minket. Kiderült, hogy mi vagyunk az első magyarok, akikkel ő az őrtoronyban töltött pályafutása alatt találkozott, és nagyon örült neki, hogy ezzel is bővült a repertoárja.
Tartott egy kis előadást a toronyról nekünk, aztán utunkra bocsátott, hogy megnézhessük alaposabban a tornyot.
Ez az út egy jó szűk csigalépcsőn vezetett felfelé, ajánlatos tehát ide a megfelelő cipőben, papucsban, de nem magassarkúban ellátogatni.
Az első szintre érve egy korabeli bútorokkal, használati tárgyakkal berendezett őrszoba látható, de ezt annyira hangulatosra sikerült megcsinálniuk, hogy egyből egy korabeli kalózfilmben éreztem magam, bár a mindenhova kirakott papírcetlik (miszerint ne érjünk hozzá semmihez, és ne üljünk rá semmire) néha azért kicsit megtörték ezt az illúziót.
Volt itt minden: ágy, íróasztal, tűzhely, fegyverek, ágyúgolyók, étkező, korabeli pottyantós. :)

Miután kinézelődtük magunkat, folytattuk az utat felfelé a következő és egyben utolsó szintre.
Ez a szint már maga a torony teteje, ahonnan elképesztően szép kilátás nyílik Saint Paul's Bay-re. El lehet itt is tölteni egy kis időt, az biztos.
Nekünk is sikerült, és csak akkor vettük észre magunkat, mikor a nénike munkatársa vagy férje (nem derült ki) feljött utánunk és látványosan tipródni kezdett, hogy ő már azért szívesen zárná ám a tornyot.
Így hát búcsút vettünk a kilátástól és elindultunk, hogy bezárhasson az öreg, viszont a toronyból nem jutottunk ki egyből, még a nénivel lent muszáj volt trécselni egyet. Egyébként tényleg tündéri kedves volt.

Innen egy helyi turistautakat szervező irodához vezetett az utunk, ahol már előző nap érdeklődtünk egy Gozo-t és Comino-t (a két kisebb sziget Málta mellett, híresen szép látnivalókkal) magában foglaló útról. Volt is nekik egy ilyen egész napos túrájuk, amihez ajándékba kaptunk aznapra egy ún. Underwater Safari-t (ez egy kb. 1 órás hajókázást jelentett a Szent Pál öbölben, egy olyan kisebb fajta sétahajón, aminek az alsó szinte a víz alatt, tengeralattjárószerűen van kialakítva és az ablakokon keresztül láthatjuk a víz alatti élővilágot).
Így meg is volt a délutáni programunk egy része, fél óra múlva már indultunk is a hajóval a vízalatti szafarinkra.

Láttunk jó pár halat, tengerfeneket, sziklákat víz felett és víz alatt, és bár reménykedtem, hogy közelebbről is láthatunk majd esetleg nagyobb tengeri halakat, élőlényeket is, mégis nagy élmény volt ez az 1 óra.

A nap hátralévő részében pedig útba vettük ezt a strandot és snorkingolás közben folytattuk a vízalatti élővilág felfedezését.

Vittünk magunkkal víz alatti, egyszer használatos kamerát is, de az azzal készült képeket még nem sikerült előhívatni, így most azok közül még nem tudok megosztani sajnos.
Egy biztos: Málta vízalatti élővilága nagyon gazdag, már egy egyszerű snorkingolás közben is gyönyörű, színes halakat, növényeket, rákokat láthatunk.
Búvárkodás közben valószínűleg még több érdekes dologgal találkozhatunk, de ezt sajnos nem volt alkalmunk kipróbálni, mivel egyrészt nem fért volna bele az időnkbe sem az 1 hetes búvártanfolyam, másrészt az agyvérzésem miatt valószínűleg nekem nem is szabadna alámerülnöm. (Pedig egyszer nagyon szeretném majd kipróbálni és talán évek múlva már engedélyt is kapok rá az orvosomtól.)
Mindent összevetve, ez is egy jó nap volt, hát még a következő! :)

Utólagos nászút Máltán - 7. nap
A 7. nap reggelén nagyon korán kellett kelnünk, hiszen 7:15-re jött értünk a Jeep, amivel Gozora indultunk útnak.
A sofőrünk egy nagyon barátságos, vicces, közvetlen nő volt. Minket vett fel először a 6 személyes Jeep-pel és míg összeszedtük a többi utast, nagyon jól elcseverésztünk vele.

Még 3 utast vettünk fel, egy német nőt és egy fiatal belga párt. A belga páros lány tagját kivéve mindenki beszélt angolul, így egész jó társaság alakult ki, megosztottuk az addigi élményeinket, tapasztalatainkat, és persze hallgattuk a sofőrünk életének történetét, amit ő előszeretettel osztott meg velünk. Mi a belga párral a Jeep platóján ültünk, a német hölgy pedig a sofőr mellett az anyósülésen... ő sutyiban többször próbált egyezkedni, hogy nem akar-e valamelyikünk helyet cserélni vele, szívesen átadná a megtisztelő anyósülést (kicsit túl nagy dózist kapott azt hiszem a sofőrünk életútjából) :)

A Jeep-pel csatlakoztunk a többi Jeep-hez (összesen 5 volt, és egy kivételével az összeset nő vezette) és úgy szálltunk fel a kompra, ami Gozo szigetére szállított át minket.
A kompon felmehettünk a felső szintre, hogy élvezzük a kilátást, de pontos utasítást kaptunk a sofőrünktől, hogy mikor kell visszatérni a kocsihoz, hogy ne sodorjon el minket a nagy embertömeg, és ne kavarodjunk el.
Ezt mind az öten be is tartottunk, a sofőrünk pedig ujjongva fogadott minket: " Oooh, I have five good babies!" :)

Kikötöttünk Gozo szigetén és kezdetét vette a Jeep Safari (szeretik a safari kifejezést), az öt Jeep egymás után libasorban közlekedve bejárta velünk a szigetet, közben a sofőrtől tájékoztatást kaptunk mindenről.

Nagy élmény volt: száguldozás, kapaszkodás, dudaszó, gyönyörű táj, tűző napsütés, citromfák, kaktuszok, hibiszkusz bokrok, olajfák, türkiz színű tenger.
Közben rövid pihenőket tartottunk a főbb nevezetességeknél, vagy éppen a legszebb helyeken (sólepárlók, régi kikötő, Calypso barlangja, Inner Sea, Azure Window stb).

Gozo a három sziget közül méretben középen helyezkedik el. Kisebb, nyugodtabb, csendesebb, mint Málta, itt még buszjáratok sincsenek, nyüzsgés csak a turisták által ellepett üdülőfalvaiban van. Bájos kicsi sziget, magával ragadó épületekkel és tájjal. Ha Máltán vagyunk, vétek lenne kihagyni az idelátogatást.

Miután végéhez tért a túránk Gozo-n, a Jeep-ek a kikötőhöz szállítottak minket, ahol elbúcsúztunk a sofőrünktől és felszálltunk arra a speedboat-ra, ami elvitt minket Comino-ra a híres Kék Lagúnához.
Ott egy Spirit of Malta nevezetű bulihajó várt minket, ebéddel, itallal, zenével. A délután további részét ezen a bulihajón töltöttük, és közben ettünk, ittunk és úszkáltunk az eszméletlen szépségű Kék Lagúna kristálytiszta vízében.

Erről a helyről nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni, nekem személy szerint ez a hely tette fel az egész nyaralásra a koronát. Elmondhatatlanul gyönyörű, mintha tényleg a Kék Lagúna című filmben lenne az ember (bár nem tudom, hogy a comino-i Kék Lagúna és a film között, a nevén kívül, van-e valami összefüggés).
Comino egyébként, ahol a Kék Lagúna megtalálható, a máltai szigetegyüttes közül a legkisebb sziget, alig páran lakják (útikönyvünk szerint 2006-ban az ott élők száma összesen 8 személy volt). Comino és a mellette található még kisebb szigetecske, Cominotto, nevét a rajtuk termő, fehér virágú köményről kapta. A Kék Lagúna pedig, hát miről másról, mint a szemkápráztatóan kék vízéről kaphatta nevét. Na de beszéljenek helyettem a képek:

A történethez hozzá tartozik, hogy a Jeep Safari közben sikerült szokásomhoz híven olyan jól leégnem, hogy a Kék Lagúnában napoznom már nem nagyon kellett, így is egy rákra hasonlítottam leginkább... és persze mindig az orrom ég le a legjobban (a képen azért takarom ki a kezemmel, nehogy valaki piros orrú bohócnak nézzen miatta). :)
Egyébként a víz isteni volt, és tényleg kristálytiszta, de annyira, hogy a hajó fedélzetéről a bulihajó 5 méter mélységben lévő horgonyán lévő feliratot simán le tudtuk olvasni.
A fürdésnek és snorkingolásnak egyébként a medúzák vetettek véget, ugyanis kötelezőnek érezték a kis mocskok, hogy megjelenjenek a lagúnában. Máltán pedig a medúzáktól nagyon tartanak, mindenhol elmondják, hogy mire kell figyelni, mit kell csinálni, ha mégis megcsíp, és az összes strandon megtalálható egy ilyen tájékoztató tábla róluk:

Tehát drága medúzáink miatt búcsút kellett vennünk a csodaszép Kék Lagúnától (szerencsére csak fél órával előbb az eredetileg tervezett indulástól), és elindultunk vissza Málta felé. Egy másik strandon még kikötöttünk egy kb. 1 órás fürdésre, ezután pedig irány Sliemma-i kikötő, ahol már kisbuszok vártak mindenkit, hogy visszavigyék őket a hoteljaikba.
Este 7 körül értünk vissza a hotelhoz, ahol fáradtan, de nagyon elégedetten zártuk a napot, azt hiszem egy kis vb-nézéssel. :)

Utólagos nászút Máltán - 8. nap
Másnap reggeli után megint Vallettát vettük célba, mivel az előző látogatásunk az ünnepnap miatt nem volt túl sikeres, jó pár látnivalót nem tudtunk megnézni. Engem főleg a Szent János Társkatedrális, azon belül is az útikönyvünk szerint ott található Caravaggio-múzeum érdekelt.
A járást már ismertük így második alkalommal, sőt kész menetrendünk volt, hogy miket szeretnénk megnézni.
Először a máltai Nemzeti Művészeti Múzeumot (National Art Museum) látogattuk meg, aztán visszamentünk  a díszágyúkhoz (Saluting Batteries), a Szent János Társkatedrálisba, a Palotába, a National War múzeumba és persze a Cafe Caravaggio-ba.

A Nemzeti Művészeti Múzeum egy egész kicsi múzeum, körülbelül fél/háromnegyed óra alatt bejártuk. Helyi művészek, főként vallásos képei és szobrai láthatók is.
A díszágyúknál épp becsúsztunk egy csoporthoz, így az ágyúk mellé "valódi" máltai katonai előadást is kaptunk. :) Viccesen beszélt a katonánk, olyan igazi, angol, katonás hangsúllyal, de persze a végén bevallotta, hogy ő valójában nem katona, csak a máltai Hagyományőrző Társaság tagja.

Innen mentünk a Szent János Társkatedrálisba. Útközben megállapítottam, hogy ez a szép város, ami pár napja nekem annyira tetszett, egész másmilyen, mikor az utcái tömve vannak emberekkel. Persze még mindig nagyon szép volt a város így is, csak az a báj, ami pár nappal azelőtt úgy megfogott, az hiányzott valahogy...

Na de mindegy is, várt a Caravaggio-múzeum és a Katedrális.

A bejáratnál kaptunk audioguide-ot, ami végigvezetett minket a katedrális termei között. Maga az épület egy gyönyörű, hatalmas, barokk katedrális olyan díszességgel, amilyet még sehol nem láttunk.

Ahogy Máltán minden, itt is a lovagok, nagymesterek köré épült minden. A külön termek róluk szólnak, és a márványpadlózat alatt is ők nyugszanak.
Ahogy körbejártuk a katedrálist, elérkeztünk a teremajtóhoz, amin Caravaggio Gallery felírat díszelgett. Gondoltam ez lesz az útikönyvünk szerinti Carvaggio-múzeum.
Persze a teremben nem lehetett fényképezni, valószínűleg a képek védelmében. A múzeum helyett azonban (ami nekem egy minimum 6, de inkább több képből álló gyűjteményt jelent) itt összesen két Caravaggio képet találtunk (amik nem értek meglepetésként, erről a kettőről tudtam, hogy itt található).
Az egyik ez a festmény (a kép nem a mi fotónk, a neten találtam):

Caravaggio: Keresztelő Szent János lefejezése

Egy 361 cm × 520 cm-es hatalmas festmény, gyönyörű fény-árnyék kidolgozással. Már ezért megérte eljönni a Katedrálisba, terveztem is már évek óta, hogyha egyszer eljutunk Máltára, akkor ezt meg szeretném nézni, és nem csalódtam, valami hihetetlen élmény volt ezt a képet élőben látni.

A második Caravaggio kép egy kisebb festmény volt, amiről a főhajóban egy reprodukció tekinthető meg, az eredeti pedig ebben a teremben van elhelyezve, hogy megvédjék a környezeti hatásoktól (természetesen ez sem a mi fényképünk):

Carvaggio: Szent Jeromos 

És ennyi, a teremben nem volt több festmény Caravaggio-tól, reménykedtem, hogyha továbbmegyünk, majd lesz, mert ugye ez elvileg egy Caravaggio-múzeum, de nem lett. 

Sajnos kicsit máshogy gondolkodnak az útikönyvünk szerzői a múzeum fogalmáról, mint én, így egy picit csalódottan távoztam erről a helyszínről.

Ezután a palotába mentünk, mivel az előző látogatásunkkor ennek is csak a kertjét tudtuk megnézni:

Aztán a National War Museum-ba vettük az irányt. Ez Valetta másik végében, a Katedrálistól nézve az aljában van, így kellett egy ideig sétálni, hogy odajussunk.
Közben meg is szomjaztunk, és az egyik szűk utcácskában lévő kisboltba tértünk be valami üdítőért. Az ott dolgozó bácsi szintén nagy dumás volt, vagy negyed óráig nem tudtunk elszakadni tőle, kifaggatott minket arról, hogy honnan jöttünk, hova megyünk, poénkodott a bolt akcióival, és örült, hogy végre magyarokkal találkozhatott, mert (a foci vb kapcsán jött szóba) ő bizony nagy rajongója volt Puskás Öcsi bácsinak, és ismerte is, találkozott egyszer vele... :) Mindezt olyan átéléssel és rajongással a szemében osztotta meg velünk, hogy öröm volt nézni.

Végül megérkeztünk a National War Museum-ba (ezért Robi volt legalább annyira oda, mint én a Caravaggio-képekért).
Itt Málta szerepét mutatják be a világháborúkban (ha nem jól mondom, majd Robi javítja), és mindenféle harccal kapcsolatos eszköz látható itt: fegyverek, ruhák, repülőgéproncsok, lövedékek stb.

Robi akkora lelkesedéssel nézett végig minden egyes darabot, hogy csak na. Mindent kommentált is nekem. :) Szóval elvoltunk itt is egy jó darabig.

Innen a Cafe Caravaggioba vettük az irányt, ahol ismét egy jót ebédeltünk, sőt Máltán először hallottunk ott magyar szót, a szomszéd asztalnál ült pont egy fiatal magyar társaság.
Még mielőtt visszamentünk volna a buszpályaudvarra, vettünk ajándéknak a híres máltai kaktuszlikőrből, plusz belefutottunk egy termékbemutatóba is, ahol a Holt-tenger jótékony hatásait mutatta be nekünk egy srác különböző krémeken és bőrradírokon keresztül. Meggyőző volt a minta, a szöveg is, csak majdnem az órám bánta a dolgot, olyan ügyesen spriccelte le aztán a kezemről a sót... de pár óra után már nem volt homályos az órám kijelzője, szóval megúsztuk a dolgot.

(Ennek a kaktusznak a gyümölcséből készül a máltai kaktuszlikőr) 

Utólagos nászút Máltán - 9. nap
A 9. napunk már csakis pihenéssel, napozással, strandolással telt. Na jó, azért volt egy kis szuvenírvásárlás is...
és lefoglaltunk egy másik kis helyi irodánál egy délelőtti templomtúrát másnapra.

Utólagos nászút Máltán - 10. nap
És akkor a délelőtti templomtúra:
Hát ez egy vicces délelőtt volt, az biztos!
De kezdem az elejéről: ez a templomtúra elvileg Stonehenge-hez hasonló neolitikus templomromokat tartalmaz magában, de Máltán több ilyet is feltártak. Összesen 3 ilyen helyre szólt a túra.

Reggel, jó fél órás késéssel egy elég rozoga állapotban lévő kisbusz jött értünk.

Megint mi voltunk az elsők, akiket felvettek, azonban ez a sofőr közel sem volt olyan barátságos és közvetlen, mint a Jeep sofőrje. Fél órás késés után leparkolt a hotel előtt ( mi kint vártunk már egy ideje) leállította a motort és várt. Nem szállt ki, nem szólt, hogy kiért jött, melyik irodától, és még az autón sem jelezte ez utóbbit semmi. Végül Robi ment oda hozzá, hogy véletlenül nem ránk vár-e... hát de.
Felszálltunk és elindultunk tovább: a sofőr szótlan volt, viszont magával hozta a kb. 4 éves fiát, aki végig üvöltözte és énekelte az utat, közben élvezhettük a rozoga busz zötykölődését, és néha eléggé úgy éreztük, hogy feltett szándéka még az előző napi ételt is kirázni belőlünk.
Még felszedtünk pár embert, persze velük is ugyanezt játszotta el a sofőr, úgyhogy eltartott egy darabig a művelet, aztán elindultunk a templomokhoz:
Az első megálló a Tarxien-templomromok voltak Tarxien-ben. A fenti kép ennek a parkolójában készült a kisbuszról. Itt is a következőképpen zajlott a dolog: Megérkezünk, sofőr leállítja az autót, és vár, ennyi, egy szót sem szól. Pár perc után nekünk utasoknak kellett megkérdezni, hogy ugyan hol vagyunk, és merre menjünk, mikorra jöjjünk vissza a kisbuszhoz.

Ezek a templomromok ie. 3600-2500-ból valók. A máltaiak nagyon büszkék az ősi templomaikra, a leletekre. Ebben a romban is sok női szobrot fedeztek fel, amelyek nagy részét ma a Máltai Nemzeti Régészeti Múzeumban lehet megtekinteni.

Következő megállónk a Ghar Dalam Barlang és Múzeum volt. Sofőrünk itt is hasonlóan tett, mint előtte, de már számítottunk rá, és az összes utas együttesen mosolygott rajta.
Ez a megálló egy barlangból, a hozzá tartozó kertből és csontmúzeumból állt. A csontmúzeumban a barlangban talált állatok csontjai vannak kiállítva: elefántok, vízilovak, medvék, szarvasok, rókák stb.

Az utolsó megálló volt a legérdekesebb, és egyben a legmesszebb is a szállásunktól, konkrétan a sziget másik végében. Útközben a zötykölődés közben láthattuk Málta másik részét, ahol amúgy addig még nem jártunk, sőt mivel aznap is valamilyen ünnep volt, ezért láttunk tűzijátékot is, fényes nappal. Mondjuk az túlzás, hogy magát a tűzijátékot láttuk, mert ugye nappal volt, de hallottuk a hangját, a durrogtatást és láttuk a füstöt ahonnan durrogtattak.

Végül megérkeztünk a Hagar Quim & Mnajdra Templomokhoz.
Ez egy két hatalmas templomromból és egy múzeumból álló hatalmas komplexum, ami a tengerre és a Filfa szigetre néző hegycsúcs tetején áll, Málta alsó sarkában. A kilátás valami eszméletlen szép innen.
Először, amikor beérünk a kapun, csak a múzeummal találkozunk szembe, a többi részt kitakarja az épület, így mi azt hittük, hogy ez a megálló csak egy múzeum lesz.
Magában a múzeumban levetítettek nekünk egy kb. 10 perces dokumentum filmet ezekről az ősi templomokról, majd a kiállítóteremben megtekinthettük hogyan is mozgatták anno ezeket az óriási kőtömböket, egy-két leletet, amit nem vittek el a Régészeti Múzeumba, és a templomok makettjeit, amiken kis gombbal működtethető spotlámpákkal nagyon okosan bemutatták, hogy melyik évszakban hogyan is világítja meg a nap a templomokat.

Viszonylag hamar végére is értünk a múzeumnak, és azon gondolkodtunk épp, hogy a gyülekezőig maradt fél órában még mit fogunk csinálni, amikor megláttuk a kertben a templomok felé vezető út tábláit. Akkor jöttünk rá, hogy itt bizony van még azért néznivaló, sőt ahogy pár perc múlva felfedeztük, nem is kevés: két óriási, fedett neolitikus templomrom, egymástól nem kis távolságban.

Neki is láttunk, hogy még a fél órába beleférjen mindkettő.

Mindkét templomromot egy sátorszerűség védi az időjárási hatásoktól, így óvják az utókornak. Ahogy írtam, mindkettő hatalmas, szerintem nagyobb Stonehenge-nél, legalábbis területileg biztosan, viszont itt nem éreztem azt a misztikus hangulatot, amit évekkel ezelőtt Stonehenge-nél. Persze lehet ez attól is, hogy amikor ott voltam fekete ruhába öltözött fiatalok éppen szeánszoztak a lezárt területen kívül, és az idő is esőre állt... itt pedig nem volt semmi ilyen.
Ennek ellenére ez a két rom is lenyűgöző, mikor köztük sétál az ember, akkor érzi csak igazán, hogy az ősi történelem részese lehet egy kis időre...
Már kora délután visszaértünk a hotelba, így a délután strandolással töltöttük.

Utólagos nászút Máltán - 11. nap
Ahogy a másnapot is, egész nap a strandon voltunk, napoztunk, úszkáltunk és sznorkingoltunk, közben pedig én már csendben sajnáltam magunkat, de nagyon, hogy milyen gyorsan elrepült ez a 11 nap, és másnap reggel már indulunk is haza.

Este még egyszer utoljára vacsoráztunk a kedvenc éttermünkben és sétáltunk egy nagyon St. Paul's Bay partján.

Utólagos nászút Máltán - 12. nap
Másnap korán keltünk, utoljára megreggeliztünk a hotelban, ahol az utolsó előtti napra már megjegyezték a szobaszámunkat, úgyhogy nem hallottuk a szokásos mondatot: "May I have your room number, please?"
Aztán összepakoltunk a maradék dolgokat is a szobánkban, elbúcsúztuk a szobánktól, rendeztük a számlát és elbúcsúztunk a hoteltól is. Mire kimentünk a hotel elé, már ott is volt értünk az Airport-Transfer kisbusza.
A reptér felé vezető úton, ahogy néztük a tájat, még átbeszéltük az elmúlt 12 napot, ami gyönyörű volt és hihetetlenül jó választás. Bárcsak kicsit még tovább tartott volna!

Malta we love you! :)

Utólagos nászút Máltán - 5. nap

Keddi célpontunk Málta fővárosa, Valetta volt. A város érdekessége, hogy nem a legnépesebb, sőt egyáltalán nem tartozik a nagy települések közé. Jelenleg kb 7000-en lakják, de folyamatosan csökken a lakosság a kiköltözés miatt. A város inkább turistalátványosság és a hivatalok helye.
Az első tervezett város Európában. Még én is kiismertem magam, mikor második alkalommal ott jártunk, az utcák ugyanis viszonylag szabályosak, négyzethálót alkotnak: térkép.
Az oda vezető 20km-es utat busszal tettük meg. Hát, ez élmény volt. Máltán retro buszok szállítják a nagyérdeműt. No nem előre megtervezett turistalátványosságról van szó: egész egyszerűen addig használják a buszokat, amíg el nem kopnak :) Ettől függetlenül nagyon szeretik őket a turisták. Egy jegy egyébként 0.54€, akárhova, egységáras (Hopp, kb 150HUF. Ezt magyarázza el valaki!). Némelyiken nincs ajtó gyárilag, de amelyiken van azt sem csukják menet közben. Minek klíma? Ahányon ültünk mindegyiken másmilyen volt a leszállási jelző: hagyományos gombos-sofőrnek kijelzős, még hagyományosabb zsinóros-csengős (3 zsinór megy a buszon végig, meghúzod és a sofőr felett csilingel egy csengő), vonatról lopott zsinóros-tülkölős... Leginkább egyébként az amerikai régi buszokra hasonlítottak. Ja, és mindegyik teli volt dekorálva a sofőr ízlése szerint.

Buszok

A végállomás szinte mindig Valetta (hacsak nem a másik irányba megy :D). A buszpályaudvar egy hatalmas körforgalom, a közepén egy szökőkúttal.

Az erőd-város kapuja innen kb 30m-re van.

Beérve Valettába kicsit meglepetten tapasztaltuk, hogy csak páran lézengenek az utcákon. Sziesztaidő? Útikönyvünk leírása alapján célba vettük az első templomot. Hopp, zárva. Ok, akkor túristainfó. Zárva. Ja, ünnep van. Nem baj, mert a múzeumok nyitva voltak. 16:30-ig, de csak 16:00-ig lehet bemenni. Hiába, azért itt hatása van az olasz kultúrának :D
Betévedtünk valami nagyon elszállt helyre (A kreativitás központja), ahol elszállt filmeket vetítettek. Innen gyorsan kijöttünk, még mielőtt megkínáltak volna valami anyaggal...
Innen nem messze betértünk a Felső Barakka Kertekbe. Ez a hely a lovagok pihenőhelye volt, egy szép, nagy kert szobrokkal, emléktáblákkal.

Rendezett körforgalom

Felső Barakka Kertek

Innen lehet lejutni a díszsortüzet adó ágyúkhoz. Ide érdemes délben menni, akkor tüzelnek az ágyúkkal. Mi sajnos lekéstük.

Saluting batteries

Ezek után Valetta belseje felé vettük az irányt. Kinga eléggé be volt sózva, mert olvasta az útikönyvben, hogy a Szent János Társkatedrálisban van egy Caravaggio múzeum. De erről később, mivel persze az ünnepre való tekintettel zárva volt.

St. John Co-Cathedral

A nem messze lévő Nagymesterek palotája és Fegyvertárban már szerencsénk volt. Félig. A fegyvertár nyitva volt, de a palota a parlamenti ülések miatt, vagy az ünnep miatt nem. Az irodában mindkettőnknek kombinált jegyet vettem, ami Málta leghíresebb kiállításaira, múzeumaiba érvényes. Ez fejenként 30€ volt, de igen jó vétel, összességében kb 2x ennyit kellett volna az egyes jegyekre kiadni.
A fegyvertárban a Johannita (Máltai) lovagrend fegyverzete és páncélzata van, többek között több, mint 5000 fegyver. A XVI. században az elhalálozott lovagok fegyvere és páncélja a lovagrendet illette, innen az óriási gyűjtemény.

Magyar hivatkozás

Teljes lovagi páncél...volt türelme a díszítőnek

Morcos

Itt már erősen közeledett a 16 órai zárás, gyorsan átugrottunk a Nemzeti Archeológiai Múzeumba. Hiába, Valettában nincs nagy távolság.
A máltaiak rettentő büszkék az i.e.5000-ig visszanyúló történelmükre. Monolitikus, neolitikus templomokat találtak Máltán, 7000-4000 éves női szobrokat, többek között. A múzeum kicsi, kb 45 perc alatt kényelmesen bejárható. A szokásos pattintott kő, obszidián, stb eszközök mellett rengeteg fej nélküli női szobor is ki van állítva. A fejeket is megtalálták, a szobroktól kb 5m-re.

Korai nőideál

A leghíresebb lelet

Megpróbáltunk még a Nemzeti Művészeti Múzeumba is bejutni, de onnan kiraktak minket, hogy már nincs elég idő végigjárni. Elindultunk a város vége felé, a St. Elmo erődhöz. Naná, hogy zárva volt.

Valetta utcáján

Eseménydús, pörgős nap volt, így elég korán vacsiztunk, még Valettában. A Szent János Társkatedrálissal szemben lévő Cafe Caravaggio étteremben ettünk. Meglepő, de viszonylag olcsók, annak ellenére, hogy a hely a templom előtt van, gyönyörű látványt nyújtva. Az ételek nagyon finomak voltak (azért a Huggy Bear jobb). Kinga cannellonit evett (vastag tésztacsőbe töltött spenótos ricotta, nyakonöntve paradicsommal és sajttal), én meg tortellinit, házilag készítve.
Kb 21 órára értünk a szállodába, dög fáradtan és nagyon elégedetten. El is döntöttük, hogy Valetta megér még egy misét.

Utólagos nászút Máltán - 4. nap

Mivel St.Paul's Bay-t és környékét még nem fedeztük fel rendesen, de 1-2 helyi nevezetességről már hallottunk, így úgy döntöttünk, hogy egy helyi gyalogos túra keretében meglátogatjuk az öbölben található őrtornyot, és a veteránautó múzeumot, és egyúttal kicsit felderítjük mi hol van.
Az első célpont, az őrtorony a Wignacourt Tower-ek (Wignacourt tornyok) csoportjába tartozik. De erről majd később, mivel reggeli után elnyomott a lustaság, és csak 12:30-ra értünk oda. Persze délig volt nyitva :)

Wignacourt Tower

Így hát elindultunk a veteránautók felé.
Picit meleg volt egyébként, de olyan 32-33 fok fölé nem ment a hőmérséklet. Az eső meg nyáron nem esik. Tehát, nyaralásra ideális.
Ja, az öblöt egyébként Szent Pálról nevezték el (ki gondolta volna? :D), mert a legenda szerint az öböllel szemben lévő kis szigeten szenvedett hajótörést. Persze mint apostol jól meg is térítette az itt élőket, így a szigeten lakók nagy része (90% fölött) katolikus, és kb 4% körül van a papok, szerzetesek, apácák aránya. Az egyetlen EUs ország, ahol a válás nem megengedett, és ez ellen nem is igazán küzdenek.

Szóval elindultunk a parton az autók felé. Kb olyan 5km múlva (ami a meleg miatt volt csak annyi, egyébként a valóságban 2km) meg is érkeztünk. Kellemes kis múzeum, kb az amit vártunk. A beugró 7€ egy főre, ez is ok. Volt 1-2 ritkaság no meg a gyakori veteránautók. Ja, meg volt egy Bentley Continental is, aminek az áráért már házat lehetne venni :)

Kinga és a Blues tesók

A "dög", avagy batár

La..., nem, Fiat

Corvette

Már akkor is volt Mini...BMW

Continental

Este megint a Huggyban vacsiztunk. Kinga carbonarat evett, ami nem volt annyira kiemelkedően jó, mint a ravioli, de finom volt ez is, és kiadós. Én bevállaltam a faruk-ot: rákos tészta, curryvel, kókusztejjel, mangóval. Valószínűleg indiai étel. Enyhén csípős, enyhén édes, és nagggggyon finom!

Elöl: Faruk. Hátul: Carbonara

A Huggy Bear éjszaka

Mi éjszaka :)

Utólagos nászút Máltán - 3. nap

A 3. napunk első fele a szobacserével zajlott. Megkaptuk az erkélyes stúdiót, bár nem a tengerre nézett, de ha kihajolt az ember az erkélyről, akkor láthatta.
Délután strandoltunk, snorkeling-oltunk (felszíni, szemüveg+pipa+békatalp-as búvárkodás). A víz ugyan hirtelen mályülő, de ezt egyáltalán nem bántunk. Sok szép halat, rákot, és persze kevés szemetet is láttunk a kritály tiszta vízben.

Medence+strand

Ez is strand...

Végre találtunk egy éttermet, ahol nagyon finoman főznek: A Huggy Bear Lido (Ölelős Maci Strandbüfé). Első ránézésre eléggé alacsony színvonalú hely, mint mondjuk egy falatozó a Balatonparton: műanyagszékek, asztalok, napernyők, közvetlenül a strand mellett. De az étel...hmmm. Nagyon nagy adag, és rendkívül finom. Kinga 4 sajtos raviolit evett (mindig a legfinomabb kajákat választotta...), én meg polippörköltet. Mellé a már bevált Hopleaf. Namost a dolog úgy nézett ki, hogy 1.5 órán keresztül fájt a hasam, annyira teleettem magam.

Hopleaf a Huggy Bearben

Hazafelé vettünk egy üveg barackos pezsgőt, hiszen aaz 1. házassági évfordulónk volt! A szálloda teraszán elkortyolgattuk (érezhetően hiányzott belőle az alkohol, kb mint a buborékos baracklé, olyan íze volt), nosztalgiáztunk. És persze mind a ketten tudtuk, hogy nagy jól döntöttünk egymást és a nászutat illetően is :)

Utólagos nászút Máltán - 2. nap

A reggeli ok volt -kontinentális reggeli-, megjegyzem minden reggel tök ugyanaz volt a felhozatal, még a 3 fajta felvágotton sem variáltak. Persze mivel sok minden volt, azért lehetett kicsit változatosabban enni. Ami nagyon hiányzott még, azok a zöldségek és a gyümölcsök. Mivel Málta e kettőben nem igazán bővelkedik (a víz nagy kincs, a mezőgazdasági területeken meg öntözni kell a száraz nyár miatt), így 2 hétig alig ettünk ilyent. Persze mikor hazaértünk az volt az 1., hogy jól bezabáltunk cseresznyéből, dinnyéből, nektarinból :)
Nyakunkba szedtük a várost, Bugibba felé indultunk. 3 város össze van nőve (Qwara a 3.), nem kellett messze menni. A part mentén végig árusok, árszínvonal kb átlagos nyugati, nem drágább, mint sógoréknál. A termékek minősége okés, feltűnően sok Rider papucs volt, olcsón. Vettem is egyet, mert azt "elfelejtettem" vinni :)
Vacsinkat Bugibba egy nagyobb terén -kineveztük főtérnek- költöttük el a Victoria Dinner étteremben.Wrapped Kebab-t ettünk (göngyölt kebap, egyik kedvencünk, Bécsben dürüm kebap). No itt nem egészen azt kaptuk, amit vártunk. A kiszolgálás itt is nagyon rendben volt, a hellyel sem volt probléma. De: ez a kajának nem nevezhető izé szörnyű volt. Fogták a vékony dürüm tésztát, csináltak a tányér közepére egy hengert, abba beletöltöttek mindenféle kebapba nem illő dolgot: a bárányhús még ok, de zöldség nem volt benne, sem öntet, viszont a hús alatt diszkréten bújtatva lapult a sáfrányos rizs és a tarhonya! WTF? Az egésznek rosszul sikerült lecsó íze volt, erőteljes hal utóízzel -gondolom a bárány halas serpenyőben készült. Rettenet. Na ilyen kaját a nyaralás hátralévő része alatt még véletlenül sem, sehol sem kértünk. Kínunkat enyhítette a jófajta angol sör. Helyi gyártmány, kettőt próbáltunk: Blue Label (Ale, karakteres keserű íz, jellegzetes ale), és Hopleaf (Pale Ale, azaz világos ale. Kevésbé keserű, emlékeztet a pilseni sörökre. Ez lett az itteni kedvencünk).
Valamivel persze még el kellett nyomni a wrapped szörnyedelmet, így fagyiztunk is egyet. Megszokott nyugati (osztrák/német/olasz/stb) típusú fagyi: a gombócot nem dekára mérik, 2-vel simán eltelik az ember. Minőségi anyag, gondolom az olaszoktól lesték. 2x2 gombóc édestölcsérben 3.8-4€. A fagyihoz műanyagkanalat is adnak, valamint az ostyatölcsér helyett műanyagkelyhet is lehet kérni.
Felfedeztük a közeli strandokat, prospektusokat gyűjtöttünk. Ez utóbbi igazán megéri, rengeteg szervezett kirándulásra lehet befizetni, és az összes nevezetesség szerepel a listákon, kitűnően meg lehet tervezni a nyaralás napjait.
A környéken egyébként 1 kivétellel az összes strand köves volt, a kivételnél is műhomok volt. Ezt nem igazán bántuk, mert a halak és egyéb vízi látnivalók úgyis a köves részt szeretik. Csak gumicipőt kellett vennünk.
Minden strand bójákkal van körbekerítve. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a hajóktól megóvják a fürdőzők fejét. Olvastunk olyan vélekedéseket a neten, hogy a medúzák és a cápák miatt van, de nem hiszem hogy nagyon visszatartaná őket... :) A nagyobb strandokon van úszómester is.

Köves part.


Műhomok.

A máltaiakról egyébként el lehet mondani, hogy valamilyen szinten mindegyik beszél angolul. Többnyire folyékonyan, de azért nem kell bedőlni az utazási könyveknek: nem anyanyelvi szinten. Volt olyan pincér aki 3 szót tudott szólni, de nem ez az átlag. Leginkább arab/olasz akcentussal beszélnek. Általános kötőszó az "all right". Jó példa erre a recepciósunk köszönése: "Good evening, all right!"

Utólagos nászút Máltán - 1. nap

Egész korán, hajnali 3:30-kor keltünk, hogy elérjük a repülőt. Schnellbahn-nal (osztrák vonat) mentünk, 1 átszállás, és nekem ez volt az első alkalom :)
A repteret már ismertem még a Contis időkből, szóval nem volt gond. A meglepetést csak a kósza szúnyogok jelentették a reptéren, akik jól meg is kóstolták Kingát (az ő vére sokkal finomabb, így engem rendszerint békénhagynak, ha együtt vagyunk).
Austrian Airlines, zökkenőmentes minden, leszámítva a gyors bejelentkezést (Quick check-in). Nekem kiírta, hogy hiba, szóval mehettünk a szokványos check-in-hez. Így legalább egymás mellé kaptunk helyet. (Kinga heveny pánikrohamot kapott, hogy első repülésén nem mellettem fog ülni, mert neki csináltam meg először a check-in-t, és a gép azt írta, hogy csak nem egymás mellett lévő helyek vannak.)

Milánóban rendben leszálltunk. A csomagokat automatikusan tették át a máltai gépre. Persze Olaszországban -hol máshol- nem mehet minden zökkenőmentesen: a gép 3 órával később indult. Miért? Sztrájkolnak. De ez vagy mindig így van, vagy csak engem tisztelnek meg vele, eddig mindig kifogtam a reptéren. Amúgy is lett volna 1.5 óránk az átszállásra, így meg kész kínszenvedés volt a 4.5 óra. Ez a reptér amúgy sem különösebben szép vagy érdekes... Ja, a személyzet azt mondta, hogy várjunk a kapunál az eredeti időponttól, mert lehet mégis előbb indul a gép. Szóval mászkálni sem tudtunk :) Kedvesek.
No de a hosszú várakozás után felszálltunk és célba vettük Máltát. Végre.


Igen, a Málta-Gozo-Comino hármas tényleg nagyon kicsi. Fentről meg pláne.

A reptér látszik is halványan, a jobb alsó sarok felé egy elfordított L betű.

Ahogy kiszálltunk a repülőből, a látvány lélegzetelállító volt. Pálmafák, sárgás mészkőépületek. Pont erre vágytunk.
Gyorsan lefoglaltuk a reptéri buszszolgáltatást oda-vissza, és röpke fél óra várakozás után (összevártak 5 embert a reptéri fuvarhoz :/) indultunk is. Persze nem tudtunk betelni a látvánnyal, és próbáltunk hozzászokni a bal oldali közlekedéshez.

A szálloda a mólóról.

A szállodába érve nem éppen kellemes meglepetésben volt részünk: a képek, amik fent vannak a neten az egykori állapotot tükrözik, ami már bizony pár éve elmúlt. A lakk, a festék pereg le mindenhol, a meszelés végigrepedve, a bejárati ajtó el van kicsit vetemedve. "****"
A recepciós hölgy kedvesen közölte velünk, hogy van egy kis probléma, mert sajna az összes Sea side view (tengerre néző) szobát kiadták már, és jóllehet mi azt foglaltunk, de így most nem azt kapjuk, majd 2 nap múlva. Hmm. Na jó, 2 napot kibírunk, ilyennel nem rontjuk el a kedvünket. Felmentünk a szobába.
Na itt már nem volt mit tenni, kiakadtunk: ablakkilincs lóg, a klíma -nincs rá jobb szó- szutykos, és ahogy bekapcsoltuk bűzölgött, a fürdő piszkos, az ágyneműn nincs huzat (feltételezzük max kimossák a takarókat), 2 db elektromos konnektor van a szobában, az egyikben a TV, a másikban a hűtő... Le is mentem reklamálni, már másik recepciós volt. Mondta, hogy nyugi, felírja a panaszokat, és gondolja, hogy ingyenesen jobb szobát kapunk 2 nap múlva, addig várjunk. Kérdezte, akarunk-e vacsizni, mert akkor foglaltat nekünk helyet a legjobb étteremben a közelben és kapunk kedvezményt is. (Ezzel lenyugtatott, meg egyébként készséges is volt.)

A szörnyűségek tárháza.

Ez a Da Rosi volt, ami egy nagyon hangulatos, jól megtervezett, olaszos kis étterem. Kaptunk előételnek Bruschettát, meg valami kekszféleséget pástétommal, finom volt. Tésztát ettünk mind a ketten, jól volt elkészítve, a tálalás szép volt és az adag hatalmas. Mégsem tudtam megenni: valamilyen tengeri herkentyűs tésztát kértem brandy-krémes szósszal, de annyira nem jött össze nekem az íze, inkább otthagytam a felét.

Saint Paul's Bay - A Szent Pál öböl a szálloda felől

A szállodába visszatérve fogtuk a kamerát és a fényképezőt, hogy akkor egy laza esti séta, de a kamera meg sem mukkant. Nem tudtuk bekapcsolni, és ez így is maradt, most keressük a papírokat, mert még garanciális. 1 éves kamera, kb 5x használtuk. Toshiba Camileo P30, szóval nem rossz, de hát a legjobb terméknél is vannak hibás példányok...

Az esti séta feledtette velünk a napi bosszúságokat, és a környék megnyugtatott minket: jó helyet választottunk.

A Szent Pál öböl naplementekor

Utólagos nászút Máltán - Összegzés

Ez is megtörtént, hazaértünk a nászútról Máltáról.
Leégtünk -nem egyszer-, jókat ettünk -rosszakat is-, búvárkodtunk (snorkeling), sok-sok szép helyet láttunk. Gyönyörű volt -persze voltak gubancok-, nagyon gyorsan eltelt ez a 11 nap. Azt hiszem ezt a kis időt jó mélyen elraktározzuk magunkban, mert ennyire még sosem volt jó :) Igazán megérte.
Jóllehet, Máltán a higiénia olaszos, az ételek gyakran angolosak, de a vendégszeretet, a táj, a látnivalók, és persze a kristálytiszta, türkizkék tenger minden problémát feledtet.

Június 25-én hajnalban indultunk Bécsből, a schwechati reptérről az Austrian Airlines-szal (Lufthansa szervezésében) Milánóba, onnan az Air Malta-val Máltára. Ma, július 6-án este értünk haza Lufthansával Málta-Frankfurt-Schwechat vonalon. Persze, sokkal gyorsabb és kényelmesebb volt mint pl a görög út busszal, anno (24 óra). Ezt az út ára is tükrözte. A repülőjegyekre általánosságban jellemző, hogy minél előbb foglal az ember, annál olcsóbban jut a jegyhez.

Szállásunk Máltán Bugibba mellett Saint Paul's Bay béli Mediterranea Hotel and Suites volt. Ez egy 4 csillagos szálloda, viszonylag olcsón. A neten foglaltuk a szállást, a képek és az ár alapján döntöttünk.

Részletes beszámoló később.

Üdvözlet Gozoról, az Azúr Ablak (Azure Window) mellől.

ÖAMTC vezetéstechnikai oktatás

Végre, április 30-án részt vettem a vezetéstechnikai oktatáson. A Lanosszal hajtottam végre a feladatokat. Hát, rajta kívül csak 1 autónak nem volt ABS-e, és rendre Lajoska a leggyengébben teljesített a fékutas feladatokon. Ahol nem a fékút volt a lényeg, ott nem volt olyan rossz, pl a lejtőn, csúszós úton kanyarban akadály kikerülése és nem lesodródás az útról feladatban 2. leggyorsabb lettem (62km/h, de az oktató már 58-nál kiabált a CB-be, hogy túl gyors!), meg is kaptam az őrült magyar jelzőt :D Kb 7-féle feladat volt, a legjobb persze a csúszólemezes, ami megpördíti az autó fenekét. Ott 50%-os voltam, 1.-re sikerült, és belelkesültem, persze megint a megengedett tompó felett próbálkoztam :D "NET SO SCHNELL!!" Nem győzött kiabálni az oktató a CBbe, de volt rutinja benne, mert nem rekedt be estére :)
Jól leégtem egyébként, mert nagyon szép idő volt...
A Bosch finanszírozta az egészet. Jó móka volt, ha lesz új autó, szerintem 1 napra befizetünk.


A pálya:
http://www.oeamtc.at/a1081590/