Van ilyen...

Az autó egy olyan dolog, ami hiába szolgálja ki az embert, teszi könnyebbé az életét, akarva-akaratlanul is sok fejfájást tud okozni az embernek.

Nyáron cseréltük le régi jó,de már igencsak öreg (13 éves) és nekünk igencsak kicsi Lanos-unkat egy 3,5 éves Mondeo-ra. Nagy volt az öröm, ugye az újdonság, és hogy milyen szép, új, nagy, kényelmes. Esküszöm, még új illata is volt, ha beült az ember, azaz még mindig az van.
Gondoltam, ezzel a cserével vége annak a balszerencseszériának, ami kis Lanos-unkkal végigkísért minket az utóbbi években (ami meghibásodhat egy autón, az szinte mind előjött rajta, nem is beszélve a különböző meghúzásokról, sérülésekről stb.).

Ez a nagy megkönnyebbülés egészen 2 héttel ezelőttig tartott, amikor is, egy csütörtöki napon, fényes nappal, Bécs kellős közepén, a nyílt utcán végigkarcolták az új autónk oldalát. Az ok, az elkövető, és az eszköz ismeretlen.
Először azt hittük, hogy kulccsal csinálhatták, mert - idézem Robit: "talán nem olyan mély", viszont mind a két ajtón látszik.

Éppen a következő nap mentünk haza, és bíztunk benne, hogy a hétvégén esetleg meg is tudjuk csináltatni.
Robi el is vitte az autót a MuciFoci által ajánlott autófényezőhöz, aki történetesen az apukája is.
Ezúton köszönöm Katinak még egyszer a segítséget!

Az apukájától azonban hamar megtudtuk a rossz hírt: ezt a karcolást bizony nem kulccsal csinálták, sőt ő sem tudja mivel csinálhatták, mivel olyan mély, hogy ennél mélyebb nem is lehetne (ahogy Robi fogalmazott: csontig vésték). Szóval mind a két ajtót teljes egészében újra kellene fényezni, ami pedig nem pár órás művelet. Konkrétan legalább 3 napra ott kellene hagynunk az autót, amit sajnos mostanában nem igen tudunk megoldani, majd talán nyáron valamikor. Az viszont addig sem lenne jó, ha nekiállna rozsdásodni az új autónk a karc mentén... így Robi vett valamiféle javítófestéket ideiglenes megoldásnak, amivel lekente a karcolást, hogy megakadályozza a rozsdásodást. Hát, nem mondanám, hogy szép lett tőle az autó, olyan, mintha egy csiga mászott volna végig rajta, de még mindig jobb, mint a karc és a rozsda és így talán kibírja...

Ami az eset kapcsán megfordult a fejemben:
1. hogyan lehet bárki is olyan rosszindulatú, hogy más tulajdonát megrongálja, pusztán szórakozásból, vagy éppen nem tetszésből és főleg ismeretlenül? (amennyiben mégis kulccsal vagy más eszközzel, de szánt szándékkal történt az incidens),
2. felállítottam egy olyan elméletet, mivel Robi egy bicikliút mellett parkolt akkor, hogy talán véletlenül eshettek neki az autónak biciklivel... abban az esetben, ha felnőtt ember tette, akkor szerintem hagyhatott volna ott egy cetlit, mint ahogy ezt az autóval történő meghúzásoknál  jobb esetben tenni szokták;
abban az esetben viszont, ha egy gyerek volt, akkor legyen szíves, legközelebb vigyázzon jobban!
3. remélhetőleg ezzel nem egy új rossz-széria kezdődött el autóügyben,
4. egyébként meg ez csak egy kocsi. Süt a nap, kék az ég, ha kinyitom az ablakot, áramlik be a tavaszias levegő, és madárcsicsergést hallok kintről.. azt hiszem, remélem, itt a tavasz! Szép az élet! :)

Az új autó

És akkor a bejegyzés és képek az új autónkról (még ha nem is kezdünk "és"-sel mondatot).

Tehát a történet a következőképpen zajlott:
A kis Lanos-t  már évek óta terveztük lecserélni, mivel öregecske is volt már szegény (idén töltötte a 12-t), és a korából meg persze a jócskán belehajtott kilométerekből adódóan már nagyon nem bírta a strapát. Kb. évente előjött egy-egy nagyobb probléma, aminek a szervizelése sokszor nem volt túl pénztárcakímélő sem, pl.: csak az idei évben eljátszott ügyei között volt egy teljes "benemindulás", aminek akkumulátorcsere lett a vége, aztán tönkrement a fékrendszere, utazás közben persze, éppen hogy kiértünk vele Bécsbe. Itt el is vittük a tőlünk egy utcányira lévő szerelőműhelybe, ahol a javításra azt mondták, hogy drágább lenne, mint amennyit maga az autó ér...
A magyar szerelőnk, akihez mindig vittük a kocsit szervizre, persze tudott olcsóbb és jobb megoldást, csak ehhez fék nélkül, kézifékkel kellett leautókáznunk Bécsből egészen a Balatonig. Hát nem volt egy leányálom a dolog, Robi végig feszülten koncentrált, én meg kapaszkodtam, de úgy, hogy a kezem is belefájdult.
Ezenkívül az elmúlt években is volt jó pár problémája, bizonyos időközönként szinte kötelezőnek érezte, hogy megörvendeztessen minket valamivel. Ennek ellenére mégis szerettük azt a kicsi kocsit, de már tényleg pici volt.
Így idén nyáron, a fékrendszeres-ügy után elhatároztuk, hogy itt az ideje, most már tényleg túl kell adni rajta.

Robi akkor már kiokoskodta, hogy milyen típusú autó lenne a megfelelő számunkra, és ahogy elintéztük a banki ügyeket itt, már mentünk is autónézőbe.
Mindenképpen olyan helyen akartunk új autót venni, ahol a Lanos-t is beszámítják, hogy ne kelljen Bécsből még az autó eladással is bajlódnunk (nem is nagyon tudtuk volna kivitelezni a dolgot). Bejártuk és körbetelefonáltuk a fél Dunántúlt az új kocsi után kutatva: voltunk Mosonmagyaróváron, Győrben, Veszprémben, Székesfehérváron, Bándon, Füreden...
Az utóbbi négy helyre Robi a szerelőnkkel is visszament átnézetni az addigra már kiszemelt autókat, és a végére összesen 2 autó maradt versenyben. A többi vagy agyon-vissza volt törve, vagy a kilométerórája volt elég szépen visszatekerve, amiről persze a kereskedésekben mélyen hallgattak, de a tapasztalt szerelőt nem tudták megtéveszteni. Ezek után nagyon tanácsolom Mindenkinek aki éppen autóvásárlás előtt áll, hogy a szerződés aláírása előtt mindenképp nézesse át a kiszemelt autót egy megbízható szerelővel!

Végül Bándon találtunk rá az új autónkra, ami eléggé ellentéte régi Lanos-unknak: fekete színű - Lanos fehér, nagy - Lanos kicsi 3 ajtós, 3 és fél éves - Lanos 12, tökéletes állapotban van - Lanos már annyira nem, éééés végre ebben az autóban van klíma!!!
Akármilyen vicces, de az utóbbi évek dög melegei után nagyon is fontos szempont volt. Elmondani nem tudom, hogy mit össze tudtunk szenvedni nyaranta, amikor 30-35 fokok voltak, kocsiban semmi klíma, amit városon belül még orvosolni tudtunk a leengedett ablakokkal, de az autópályán már igencsak le akarta vinni a fejünket a szél, nem is beszélve a jó kis szaruhártya-gyulladásokról, amiket én igen könnyen össze tudtam szedni olyankor.
Tehát az új autónk végül egy Ford Mondeo lett (lsd.: kép). Eddig tökéletesen szuperál, nagyon élvezzük. Parkolással azért néha vannak gondok a mérete miatt, vagy inkább a "parkolóhelyek" mérete miatt, de ez a legkevesebb.

Reméljük, sok évig hű társunk lesz, és legalább annyi élmény, és jó emlék fog hozzá is fűződni, mint a kis Lanos-hoz, mert ahogy azt az "Így jártam anyátokkal" című sorozatban is mondták: igaz, hogy az volt az első autónk, és ezért rengeteg emlék fűz hozzá, viszont ez lesz az az autó, amiben először szállítjuk majd a gyerkőcöket, ha már lesznek, és olyan emlékek fognak hozzá kötni, amiket már családként élünk meg együtt. :)

Már egy hónapja, hogy elbúcsúztunk egymástól... Még emlékszem rá, hogy milyen hosszan hallgattam azt a jellegzetes hangodat, ahogy az új tulajoddal a volán mögött egyre messzebbre kerültél tőlünk.

Mivel te voltál az első autónk, így hát jár neked a búcsú, és ez a búcsúlevél.

Arról nem írhatok, hogy Robi mekkora izgalommal és csillogó szemekkel vett meg téged, hiszen én csak az első hetektől ismerlek, de arról beszámolhatok, hogy mennyire féltett mindig, és mennyire a gondodat viselte. Persze meg is hajtott rendesen, hiszen rajtad élte ki az "első-autó"-tulajdonosok minden izgalmát:

Az első sebességmámort, az első biztosítást, az első sok-nullás kilométereket, az első autócsinosítgatásokat, az első megpördülést, az első törést... hát igen, sok mindent átéltünk, kibírtunk együtt. 

Annak az évekkel ezelőtti pünkösd délutánnak az emlékei azt hiszem, megmaradnak ugyanúgy benned is, bennünk is (épp, hogy nem lettél totálkáros, én pedig azóta érzem a hidegfrontokat a jobb térdemmel).

Mi is okoztunk neked bosszúságot, és viszont. Makacs egy kocsi voltál mindig, az biztos.

Hat hosszú évet "szolgáltál" minket, és hiába játszottad néha a sértődöttet, aki "csak azért se hajlandó beindulni", mi nagyon élveztük veled ezt a 6 kalandos évet.

Sok emlék köt össze, végiggondolni is hosszú lenne, de mégis eljött az idő, hogy megváljunk tőled... sajnos a három ajtó, az csak három ajtó marad és a kevés hely sem lesz nagyobb, kinőttünk...

Mi mindig mosolyogva fogunk rád emlékezni, és remélem, hogy jó kezekbe kerülsz, ahol tovább folytathatod a kalandjaidat... és ha a közelünkben leszel majd valamikor a jövőben, csak hallasd azt a nagy hangodat, hogy észrevegyünk és integethessünk neked. :)

Ahogy Robi mondaná: Viszlát Lajoska! 

ÖAMTC vezetéstechnikai oktatás

Végre, április 30-án részt vettem a vezetéstechnikai oktatáson. A Lanosszal hajtottam végre a feladatokat. Hát, rajta kívül csak 1 autónak nem volt ABS-e, és rendre Lajoska a leggyengébben teljesített a fékutas feladatokon. Ahol nem a fékút volt a lényeg, ott nem volt olyan rossz, pl a lejtőn, csúszós úton kanyarban akadály kikerülése és nem lesodródás az útról feladatban 2. leggyorsabb lettem (62km/h, de az oktató már 58-nál kiabált a CB-be, hogy túl gyors!), meg is kaptam az őrült magyar jelzőt :D Kb 7-féle feladat volt, a legjobb persze a csúszólemezes, ami megpördíti az autó fenekét. Ott 50%-os voltam, 1.-re sikerült, és belelkesültem, persze megint a megengedett tompó felett próbálkoztam :D "NET SO SCHNELL!!" Nem győzött kiabálni az oktató a CBbe, de volt rutinja benne, mert nem rekedt be estére :)
Jól leégtem egyébként, mert nagyon szép idő volt...
A Bosch finanszírozta az egészet. Jó móka volt, ha lesz új autó, szerintem 1 napra befizetünk.


A pálya:
http://www.oeamtc.at/a1081590/

Defekt

Múlt hétvégén otthon voltunk. Szombaton Füredről Veszprémbe mentünk, a Kingának próbafrizu ügyében, nekem meg mandzsettás ing vadászatra. Csopakról kiérve, ahol a nagy kanyar van a Nosztori aljában, ahol kialakul a kapaszkodósáv egy speedmotoros kezdett előzni. Jól be is dőlt, én meg előzékenyen az út szélén haladtam, nehogy baj legyen. Jó hülye voltam, az aszfalt széléből hiányzott egy darab, és belefutottam kb 80nal. Jó nagy zökkenés elől-hátul, majd hallottuk a letekert ablakon keresztül a sziszegő hangot. Defekt. Kingát szerencsére elvitte az egyik barátnője. Én meg ugye nem tartok pótkereket, mert csak plussz súly (:S), kereshettem a megoldást. Végülis eszembe jutott Dávid, akinem Opelje van, ami ugyanolyan kerekeken fut, mint a Lanos. Szóval szerencsére ráért, és szaladt is segíteni. 13as volt a pótkereke, ami az enyémre kicsi, az első kerekekre legalábbis a tárcsafék miatt. Hátsó ment az első helyére, a 13as meg hátulra. Az eredmény: 2 alufelni eldeformálódva (az első az 1/4 részén görbült, durván), jobb első oldalán kiszakadt, a defekt szett sem segített. Téligumikat visszapakoltam (vidám csikorgás kísér utamon), falnik mentek a felnishez, 10e-ért megcsinálja a 2-t. A kiszakadt gumit meg lehet kukába dobni, 15e HUF, szerencsére 1.5 szezont futott csak.
Ja, és köszi Dávid a segítséget :)
Ja, +adalék: a téligumit mikor nyárira cseréltem az egyik felnit kicsit megvertem kalapáccsal, mert nem akart lejönni, és most para, h le fog ereszteni. Bratyótól beszereztem egy pótkereket...

A rendőrség lezárta az ügyet, a Tacskó kamerák nem láttak rá az autóra :( ...Szóval nem lesz meg az elkövető.
A kiköltözés-pakolászás folyik, nem tudom hogyan végzünk vele, mert még rengeteg dolog van. Aztán most jön egy kcisit net-szünet, amíg Bécsben be nem kötik a Chellót.

Voltam az Allianznál az autóval kapcsolatban, felvették a jegyzőkönyvet +1 kicsit győzködnöm kellett a szakit, h ugyan már a lökhárítót is vegye bele a hibalistába, mert az is sértült, hiába csak 3cm-en. Ha az ember nem áll a sarkára, akkor átqrják. Voltam egy Opel szaxervízben, 180e HUF-os árajánlatot adtak a javításra! Hoppá! Pedig lassan annyit nem is ér Lajosunk :) Eddig mindenki azt mondta, h az ajtót cserélni kell. Szuper. De a tökére tudnék lépni egy bizonyos pógártársnak...

Meghúzták az autónk, de durván

Hát amolyan cserbenhagyásos autómeghúzásos eset történt velem.
Kikerült az ügy az autozz.hu-ra.
Képek: