2011. 10. 10.

Egy álom vált valóra

Tegnap kiállításom nyílt Sopronban, a Várkerület Galériában.
Jó régen nem adtam hírt magunkról itt a blogon sem, és ennek ez volt a fő oka. Erre készültem már hónapok óta, de egészen tegnap délelőtt 11 óráig el sem hittem. Most is olyan, mintha álmodtam volna az egészet.:)

Egy kis magyarázat:
Hivatásom szerint grafikus, illusztrátor vagyok. Egész pici koromtól a rajz világában élek, az volt/van/lesz a mindenem. Szóval már egész korán tudtam, hogy "majd, ha nagy leszek" valamilyen rajzzal kapcsolatos pályát fogok választani magamnak, és így is lett, grafikus lettem.
Igazából, főleg a középsuli végén jöttem rá, hogy akármilyen bonyolult is ez a művészpálya, és más világ, mint a gazdasági, reklám vagy egyéb más divatosabb szakmák, iszonyat szerencsés vagyok, hogy mindig is biztosan tudtam, mi is az én irányom. Mert igen, a középiskola végén én is végigkövettem barátnőim fejtörését, a nehézségeket velük együtt, hogy megálmodják, mégis milyen irányban tanuljanak tovább, mi legyen az a szakma, amit egy életen át szeretnének csinálni, és igen, sajnos van köztük még ma is, aki még mindig keresi az útját vagy épp csak most talált rá.
Ehhez képest nekem nagyon hálásnak kell lennem, hogy én tudtam, nekem egyértelmű volt, hogy mit szeretnék csinálni, még akkor is, ha sokszor nem nagyon lehetne belőle megélni sem.
Szóval grafikus lettem, teljesen belevetve ezzel magam a művészet világába, amit imádok, és nem is tudnék nélküle élni. Egyszerűen muszáj, hogy körülvegyen.:)

A kiállításra visszatérve:
Mindig is arról álmodtam, hogy majd egyszer talán sikerül felnőnöm arra a szintre, hogy akár egyszer majd kiállításom is lehessen... De félve mertem róla még csak álmodni is, hogy őszinte legyek. Sosem voltam elég biztos abban, hogy az, amit csinálok, elég jó egy ilyen nagy és jelentős dologra. Most viszont az élet úgy döntött, hogy ad nekem egy lehetőséget, egy csodaszép ajándékot. Körülbelül fél éve így tiszta izgalomban, de mégis szakmai téren is boldogságban élek, hiszen esélyt kaptam rá, hogy valóra váljon egy nagy álmom. És tegnap ez meg is történt, valóra vált. Igazán valóra.
Akármilyen rettegve, kétségbeesve, folytonos gyomorgörccsel készültem rá, főleg a véghajrában, minden, de minden megérte, sokszorosan is.
Tegnap egy olyan élményt és egy olyan löketet kaptam, amit sosem fogok elfelejteni, mindig bennem lesz, és táplálni fog, és segít, hogy előrébb jussak, alkossak, és még akkor se adjam fel, ha éppen úgy érzem, hogy az egész szakma hátat fordítana nekem, vagy éppen észre sem venne. Mert tegnap észrevettek. Engem. A kis Balaton-partról induló, éjjel-nappal rajzolgató Kingát. És idős, neves művészek gratuláltak. Nekem. És Művésznőnek szólítottak. Engem! Művésznőnek! És elismertek, engem és a munkáimat. Elmondhatatlanul jó érzés volt, és még mindig az. Az pedig, hogy láttam a szeretteim szemében a meghatottságot és büszkeséget, mindent megért. Tegnap óta a fellegekben járok és nem szeretnék visszapottyanni és hálás vagyok, hihetetlenül hálás, hogy kaptam még egy lehetőséget és mindezt megélhettem.
Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, vagy aki ott lesz, mindenkinek, aki segített az álmom megvalósításában és aki támogatott és bízott, hitt bennem!
Nem akarok Oscar-beszédet írni, de most úgy szeretem az egész világot, hogy csak na!:) Szóval így vált a kis Kingából "Művésznő", talán, mert tegnap igazán művésznek érezhettem magam. Nem is tudom, hogy  volt-e már ilyen eddigi életem során, de szerintem ez volt az első alkalom.
Szerintem még mindig álmodok, csípjetek meg!:)))

egy kép a megnyitóról

A kiállítás október 21-éig látogatható munkanapokon 10-12 és 14-16 óra között. Helyszíne: Sopron, Várkerület Galéria (9400, Sopron, Várkerület 19.) Szeretettel várnak mindenkit a firkálmányaim/mázolmányaim és én is!:)
 

blogger templates | Make Money Online