Seegrotte Hinterbrühl

7végén bratyóékkal voltunk kirándulni. Sikerült is neki kiválasztania egy jó helyet, a Seegrotte-t, ami Bécstől kb 15-20km. Eredetileg bánya volt, de később föld alatti tórendszert fedeztek fel benne, mára túristalátványosság (Európa legnagyobb földalatti tava, ha jól emlékszem).
Lelkes kis csapatunk 4 tagja:

Itt van az 5. is:)

A II. Világháborúban a Wehrmacht itt gyártotta a Heinkel HE 162 "Salamander" sugárhajtású vadászgépét (mivel mélyen van a barlang nem kellett bombázástól tartani):

Itt forgatták az A három testőr csatorna-jelenetét, amikor a Vasálarcost szöktették a Bastille alatt, a csatornarendszeren keresztül:

Itt meg szellemalakok vannak :)

Menők-e vagyunk? :D

A húsvéti ünnepeket otthon töltöttük, így 4 napot otthon lehettünk. Igaz, az időnk nagy része rohangálással telt, de mégis jó volt otthon lenni, és végre az esküvővel kapcsolatban is elintéztünk minden olyan dolgot, amit terveztünk:
Megvettük végre Robi öltönyét, nekem menyasszonyi cipőt, menyecskeruhát, és egyéb kellékeket,
megrendeltük a tortánkat és lezártuk az éttermek körüli hercehurcát. Eredetileg a balatonfüredi Astoria Étterem lett volna a lagzi helyszíne, ami nagyon szép étterem, nagyon finoman főznek, a tulaj is egy igen kedves, szimpatikus ember, azonkívül a család régi ismerőse. De sajnos az anyagiak miatt át kellett gondolnunk minden egyes szóbajöhető lehetőséget.
Így jutottunk el egy barátunk segítségével ahhoz az étteremhez ami végülis a lagzink színhelyéül szolgál majd. Ez pedig az Óváros Vendéglő Veszprémben.
Nagyon szerettem volna, ha Füreden lett volna a vacsora, de az anyagiak közbeszóltak. Ez az étterem viszont hihetetlen jó ajánlatot adott nekünk, így butaság lett volna elutasítani, és mindent végiggondolva, bizonyos szempontból jobb is lesz, mint a másik lehetőség lett volna.
Mindent összevetve nagyon sikeres hétvégénk volt a múltheti, reméljük máskor is ilyen hatékonyak leszünk majd.
Elvégre már alig több, mint 2 hónap van csak vissza a Nagy Napig...

Hadtörténeti Múzeum, Bécs

A hétvégénk eseménydús volt, szombaton plázáztunk az SCSben, ami egy elég nagy hely. Venni semmit sem vettünk, mert most, h a Ft gyengélkedik sokkal jobban megéri otthon megvenni a ruhákat. Meg persze a dolgok 80%-a otthon is megvan. Az mondjuk érdekes, h pl a Humanic az teljesen más kategóriájú cipőket árul mint Mo-on. Hugo Boss, Geox, ilyenek. Szóval olyan 25e Ft környékén van egy cipő... Azért elvoltunk, ámultunk, bámultunk.
Ma meg elmentünk a Heeresgescichtliches Museum-ba (Hadtörténeti), ami a Boschtól van kb fél km-re. Az idő csodás volt, csak kicsit korán, 5-kor bezárt a hely, így nem tudtunk mindent megnézni. De nem baj, mert minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés.
Bejárat:

A külső részen tankok, repülők, légvédelmi és egyéb hadieszközök voltak:

A német nyelv mélységei

Minap oktatásom volt (Projektplatformkonzept), persze a másik épületben. A 7 perces gyalogút végén kapcsoltam, h hopp, itt vagyok a régi épületben, de most hova is? Ekkor szembejött egy ismerös arc, aki mindig ott szokott lenni az oktatásaimon (csoportokban vagyunk). Na neki is veselkedtem szépen fejlődő német tudásommal:
- Hallo! Weißt du who ist die Projektplatformkonzept Schulung? Ich finde es nicht. (Tudod hol van az oktatás? Nem találom.)
- Ja! Haumfufce. (Igen. És ez az a rész, ahol az agyam eldobta az ékszijat, mert totál blokk, h mit is mondott.)
- Wie bitte? (Tessék?)
- HAUM fufce!
- Tschuldigung, aber ich verstehe es nicht. (Bocsi, de nem értem.)
- HHHHHAUM fufce! HHHHHHHAUM!
Basszus. Azt, h Haut, azt tudom, h bőr. De Haum-ról még nem hallottam. Cikáztak a fejemben a gondolatok, égtem mint a rongy, h nesze, itt vagyok 2 hónapja Bécsben, de nem tudtam még annyira sem elsajátitani a nyelvet, h egy szimpla párbeszédet megértsek. Na meg a dialektus. Rá kell feküdni jobban, nincs mese, éjjel-nappal németezés lesz.
- Sorry, I am hungarian, I do not speak german very well. Can you say it in english please? (totál égés: Bocsi, magyar vagyok, nem beszélek túl jól németül. Tudnád angolul mondani?)
- Blablabla (abszolút nem értettem mit mondott). Haum, HAUM!
- Haum??
- Ja, HAUM!
- Ööööö…Raum?! (Bazzeg raccsol!! Aztadurvadeégő!)
- Ja, Haum!
Az első nehézséget leküzdöttük, de jött a következő: Fufce. Namost ezt tudnom kellett volna, illetve tudtam is, h az osztrákok hajlamosak a fünf -öt (5) rendszeresen fuf-nak mondani, pl: fufcig (50, normálisan kiejtve: fünfcig). De ugyebár blokk volt, erőteljes zavaromban minden forgott a fejemben, csak az nem, h a dialektuson gondolkozzak. Azért 2 visszakérdezés után ez is megoldódott. Ezek után boldogan követtem újdonsült ismerősöm, h ő majd tudja az utat. Hát nem tudta. Valamiért a portást is nekem kellett megkérdezni, h hol van a "Raum fufce", mert barátom csak keringett a folyosókon. Minden jó, ha jó a vége: bementünk az elöadásra, ahol is be kellett mutatkozni. Kezdtem én, elmondtam, h magyar vagyok, ilyenek. Jött a raccsolós cimbi:
"Ich bin XY, ich komme aus FHankHeich." (H=r)
Leesett? Szerencsére nem kaptam röhögőgörcsöt... Szegénynek biztos jól megerősítettem amúgy is bizonytalan nyelvtudását.