A Föld órája 2011

 

A környezetvédelem, mint a szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás, energia és víz pazarlásának visszaszorítása már régóta úgymond szívügyem valamilyen szinten. Törekszünk arra, hogy környezettudatos módon éljünk a mindennapjainkban. Az egész olyan apróságokon is múlik, hogy lecseréljük a villanykörtéket energiatakarékosra, feleslegesen sehol nem hagyjuk égve a villanyt, nem folyatjuk a vizet, minden hulladékot gondosan, szelektíven gyűjtünk, vagy akár nem szemetelünk az utcán, természetben (ott főleg) és még sorolhatnám. Rengeteg apró dolgot tehet az ember a természet érdekében, és én hiszek benne, hogy a "sok kicsi sokra megy" elvből kiindulva, együtt igenis sokat tehetünk Földünkért, hogy ha minimálisan is, de visszaszorítsuk a kizsákmányolását és ezzel még sokáig élvezhessük a természet szépségeit, az évszakok váltakozását. Jó hosszú bejegyzést tudnék írni erről a témáról, és talán egyszer meg is teszem...
De most, amiért ez a bejegyzés megszületett az az, hogy a napokban találkoztam A Föld órája 2011 nevű felhívással, és én személy szerint nagyon támogatom ezt az akciót, és remélem, nagyon sokan fognak este csatlakozni. A felhívás a következő:

Egy órára idén is elsötétül a Föld. 2011. március 26-án, szombaton, magyar idő szerint 20.30-kor érkezik el a globális lámpaoltás ideje a világon. A globális felmelegedés elleni akció tavaly nagy siker volt: egy órára a világ nagyvárosaiban kisütött a takarékosság és a felelős gondolkodás sötétsége. Idén még több lámpaoltót várnak.

A Föld Órája (Earth Hour) akció 2008-óta mozgatja meg az amúgy csúnyán pazarló, és sok helyen fölöslegesen világító világot. Az előző években is a Föld órája napján este 8 órakor számos nagyváros borította önmagát sötétségbe. Sydney, Manila, Bangkok, Budapest, San Francisco, és így tovább...

Az eredeti kampányt az ausztrálok találták ki: először csak Sydney lakosait buzdították otthonaik világításának lekapcsolására. Az első Föld Órája 2007-ben nagy siker volt: Sydneyben 2,2 millió család és üzleti vállalkozás kapcsolta le a villanyokat egy órára. Mára a legnagyobb nemzetközi, klímaváltozás elleni akcióvá nőtte ki magát a kezdeményezés.

Idén a Föld órája március 26-án lesz. Magyar idő szerint 20.30-kor a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára - ez a Föld Órája. A cél az, hogy 1 milliárd ember és több mint 1000 város csatlakozzon az akcióhoz, bizonyítva, hogy globális összefogással eredményesen lehet fellépni a klímaváltozás ellen.

Már több mint 100 millió ember és 35 ország részvételét hozta az akció. 2008-ban már elsötétült a Golden Gate híd San Franciscóban, a római Colosseum, illetve a Vár és a Lánchíd Budapesten, jelezve egy olyan ügyet, amely minden órával egyre sürgetőbbé válik.

A Föld Órája 2011 világméretű felhívás minden egyes ember, minden üzleti vállalkozás és minden közösség számára. Figyelmeztetés a felelősségvállalásra, a fenntartható jövőért való tenni akarásra.
Ezen az estén Európától Amerikáig újra híres épületek és terek fognak sötétbe borulni. Az emberek a világ minden táján lekapcsolják a villanyt egy órára, és csatlakoznak ahhoz a mozgalomhoz, melynek célja a természet megóvása, bolygónk jövőjének biztosítása.

Te is vegyél részt a Föld Órája 2011 akcióban!

Ha ezzel a bejegyzéssel elérem azt, hogy legalább egy ember elgondolkozik, és este egy órára elsötétíti az otthonát, lekapcsolja a TV-t, a számítógépet, és mondjuk pár gyertya mellett olvas, vagy bármilyen más időtöltést talál, amihez elég csak a gyertyák fénye, akkor már megérte! :)
Szóval köszönöm, hogy elolvastátok, esetleg elgondolkodtatok rajta! Ha gondoljátok, írjátok le kommentben, hogy mit gondoltok a témáról, tesztek-e valamit a környezet védelmében, illetve szívesen olvasnék hasznos ötleteket is a témában. Én nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre!

Hétvégi kollégalátogatás Burgenland-ban

Múlt szombaton Robi egyik kollégájához voltunk hivatalosak Unterwart-ba, Burgenland-ba. Az apropó tulajdonképpen házavató volt, hiszen Hubert és Sarah építkeztek és nem is akármilyen házat építettek maguknak, de erről majd később.

Szombat reggel viszonylag korán indultunk itthonról, felvettük Robi két másik kollégáját is és célba vettük a tőlünk kb. 150 km-re lévő Unterwart-ot.
Szép idő volt, igaz kicsit hűvös, de gyengén sütött a napocska, itt-ott feltűnt egy-két felhő. Az utunk Bécset elhagyva Niederösterreich-en és Steiermark-on keresztül vezetett lefelé. Még sosem jártunk arrafelé, úgyhogy most sikerült felfedeznünk, hogy milyen csodálatos tájon haladunk át: gyönyörű erdős részek, dombok, hegyoldalak, rajtuk legelésző tehenek, felhők szegte kisebb hegycsúcsok... egyszóval engem elvarázsolt. Azt hiszem, párszor még el fogunk kirándulni erre a tájra, ha már egyszer nincs is annyira messze tőlünk.

(ezek a képek az internetről vannak, nem sajátok)

Unterwart-ba (Alsóőr) érve ismét kellemesen csalódtam. Ez a takaros falucska kb. 35 km-re fekszik Szombathelytől, és mivel ilyen közel van Magyarország, rengeteg magyar él itt és a környező településeken. 

Unterwart-ban például olyan sokan, hogy az ott élő osztrákok közül is szinte mindenki beszél magyarul. A helyi Általános Iskola kétnyelvű (magyar-német), a középületeken az osztrák felíratok, jelzések alatt vagy mellett ott szerepel a magyar megfelelője is. 
Az egész falu egyébként egy nagyon hangulatos kis hely, amihez a házikók mellett a természet közelsége, a mezők, az erdők is hozzájárulnak. 

 (ezek a képek is az internetről vannak, nem sajátok)

Amikor megérkeztünk Hubertékhoz, nagyon kedvesen fogadtak, sőt, mivel én akkor találkoztam velük először, Hubert magyarul köszöntött és mutatkozott be. 
Ez annyira jól esett, örült a pici szívem, hogy Ausztriában, osztrák embertől magyar szavakat hallhatok. Persze tudtam, hogy ő beszél magyarul, Robi már sokat mesélt róla, de arra nem számítottam, hogy ilyen jól. 
Sarah, a barátnője szintén egy nagyon kedves lány, és mivel ő nem Unterwart-ban nőtt fel, csak picit beszél magyarul, pár szót, de tanulja a nyelvet. Ennek megint nagyon örültem, és egyből sorstársaknak is éreztük magunkat, hiszen ő magyarul tanul, én meg a némettel vagyok ugyanígy. :)

Körbevezettek a házukban, közben megérkeztek a többiek is.
A házuk hatalmas, gyönyörű, az utca végén a domboldalba épült. Az egész ház nagyon környezetbarát megoldásokkal készült, kívül-belül fa borítja, a fűtést pedig úgy oldották meg, hogy a földbe mélyen lehelyeztek csöveket, és ezeken a csöveken keresztül ún. geotermikus energia segítségével fűti fel magát a ház.

Nekem nagyon tetszett az otthonuk már kívülről is, amikor körbevezettek, akkor viszont teljesen beleszerelmesedtem. Ennek a fő oka az óriási ablakok, az ezeken beáramló sok fény voltak, amihez az egybenyitott konyha-nappali hangulata csak hab volt a tortán. 
Itt a falak natúr fából készültek, előttük fehér, rusztikus stílusú konyhabútor és polcok, rajtuk hozzá illő díszekkel, iszonyat okos megoldásokkal elkészített konyhasziget (munkalapba beépített főzőlap, beépített és nyomásra kiemelkedő elosztórész, rengeteg hely, fiók), a nappaliban kandalló, stílusos dekoráció és egy gyönyörű, szintén rusztikus stílusú komód. A hatalmas ablakokon kitekintve pedig valami hihetetlen kilátás nyílik a tájra. 
Már régen is tudtam, de most végérvényesen elhatároztam, hogyha majd egyszer lesz egy saját házikónk, én is hasonló nagy ablakokat szeretnék, sok fénnyel, gyönyörű kilátással, ha nem is az egész házon keresztül, mint Hubertéknél, de legalább az én műhelyembe/festőszobámba mindenképp ilyen megoldást szeretnék. Merthogy az az álmom, hogy egyszer majd a házikónkban legyen egy festőszobám, ahol elférnek a kellékeim, a sok dolog, amikre "alkotás" közben szükségem van, és ahol sok-sok fény van, természetes fény, és az ablakon kinézve pedig a gyönyörű és inspiráló táj... na jó, nem álmodozom tovább.

Szóval a tárgyhoz visszatérve, a ház megcsodálása után a társaság kocsiba ült, és elindultunk ebédelni a közeli erdőben található Koi nevű étterembe.
Itt megint csak ámultunk a tájon: az étterem az erdő közepén, hatalmas fenyőfák között, egy kis tó partján fekszik. 

Fényképezőgépet sajnos nem vittünk magunkkal aznap, úgyhogy nagyrészt csak az internetről talált képekkel, vagy a többi kollégától kapott képekkel tudom csak illusztrálni a történetet. 
 
Nagyon finomat ettünk ebben a családias hangulatú vendégházban, közben jót beszélgettünk, a gyerekek pedig sikeresen agyonsarazták magukat az udvaron. :)
Innen az út megint Huberték házába vezetett vissza, ahol kávéztunk egyet, és hozzá desszertnek pedig a vendégek által hozott süteményeket fogyasztottuk (én szilvás pitét vittem, amit előző este készítettem otthon, szerencsére nagy sikere volt, Sarah többször is megdicsérte és el is fogyott - ennek külön örültem) :)

 Ezután körbejártuk a birtokot, megmutatták az állataikat: vannak libáik, tyúkjaik, pulykáik, nyulaik, tengeri malacaik, kacsáik, egy nagyon mókás kutyájuk, aki végig produkálta magát, és egy aranyos kiscicájuk, aki persze a házban él. 
Mivel Hubert lovaskocsizik, Sarah pedig lovagol, ezért van egy lovuk is, de őt nem a háznál, hanem egy nem messze lévő lovardában tartják. Így a következő program a lovarda meglátogatása volt, aztán pedig lovaskocsikázás jött volna, de sajnos az időjárás közbeszólt. Ahogy elindult a társaság gyalog a lovardába kb. félúton eleredt az eső, jól meg is áztunk.
Útközben elmentünk egy épület mellett, ami talán a Közösségi ház lehetett. Én még oda se értem a közelébe, Sarah már mosolyogva jött hátra hozzám, hogy "Kinga hallod? Magyar zene!", és tényleg, magyar muzsikaszó szűrődött ki az ablakokon. Valószínűleg a helyi magyarok tartottak épp összejövetelt.
Amikor a lovardába értünk, már csurom vizek voltunk, Robit pedig még az allergia is elkapta közben, szóval jól esett fedél alá kerülni.  Amerre néztünk, szebbnél-szebb, hatalmas lovak voltak. Aztán előhozták Huberték lovát, akire fel is lehetett ülni. Én nem mertem, de a lányok közül páran, és a gyerekek egy fotó erejéig felültek. Mi eközben összebarátkoztunk egy Cora nevű lóval, aki igen jófej paci volt. :) Először fura hangokat adott ki azzal, hogy összecsapdosta a száját (várta az etetést), aztán ásítozott nagyokat és megmutatta a fogát is. Közben persze röhögtünk, és egyfolytában beszéltem hozzá, kérdéseket tettem fel neki, mintha tudna válaszolni, és a legviccesebb, hogy háromszor is, pont mindig egy kérdés után elkezdett bólogatni. :)
Nagyon tetszett mindkettőnknek a dolog. Közben meghozták a szénáját, és nekiállt lakmározni, persze fel-fel nézett közben, hogy ott vagyunk-e még. Sokszor teli pofával szaglászott minket, aztán a végén, csakhogy örüljünk mi is az ebédjének, jól képen prüszkölt minket. Persze ennek annyira azért nem örültünk, mint ahogy azt ő gondolta. Na de sebaj, akkor is jó fej paci ez a Cora. :)

(Pár képet itt azért készítettem a mobilommal.) 

Mivel az eső nemhogy nem enyhült, hanem még inkább szakadt, visszafelé még jobban megáztunk. Robi allergiája pedig egyre jobban bedurvult, mire a házhoz értünk, már be is fulladt, így nekünk eddig tartott a nap. Elköszöntünk a többiektől, megköszöntük a vendéglátást és elindultunk haza, ők pedig nekiálltak grillezni a fedett teraszrészen.

Az időjárást leszámítva nagyon jó nap volt, nagyon élveztük és élményekkel jöttünk haza. Én pedig nagyon örülök, hogy megismerhettem Hubert-et és Sarah-t. 

Húsvéti vásár Schönbrunn-ban

Még húsvét előtt ellátogattunk a schönbrunn-i Húsvéti Vásárba. Igen, itt olyan is van, én is meglepődtem rajta, mikor először hallottam róla, de örültem is, mert a Karácsonyi Vásárból kiindulva gondoltam, hogy ez is nagyon fog tetszeni.

Tehát egyik hétvégén, amikor szépen sütött a nap, felkerekedtünk, és elindultunk Schönbrunn-ba. Szokás szerint először sétáltunk egyet a parkban.

Szép tavaszi idő volt, egy-két fán már megjelentek a rügyek, és az egész park tele volt madarakkal, mókusokkal.

A kis mókusokra direkt készültünk is, vittünk magunkkal egy kis mókuscsalogatót. Mivel más, rágcsálóknak való csemege nem volt itthon, és a deguink meg vannak őrülve a kölesgolyókért, úgy gondoltuk, hogy majd azt a mókusok is biztos szeretni fogják.

Persze rosszul gondoltuk, odajöttek megszimatolni, hogy mi van nálunk, de aztán ott is hagyták.

Ez a kis vörös különösen bátor volt, még az ujjam is megfogta, ééés sikerült lekapnom! :) Úgy örültem magamnak utána, mint majom a farkának. :)

Persze természetesen neki sem kellett a kölesgolyó... de tanultunk az esetből, legközelebb minimum mogyorót viszünk. :)

Aztán a Vásár felé vettük az irányt, ami a kastély előtti téren volt található úgy, mint a Karácsonyi Vásár.

Odaérve vettük észre, hogy jönnek az esőfelhők. Azért ez nem zavart meg a vásározásban:

Nem csalódtam, ez a vásár is tele volt kézműves dolgokkal. Nagyon hangulatos volt. Egy kis  montázs az ott kapható szépségekről, és hangulatról:Végigjártunk minden bódét, kigyönyörködtük magunkat, és még az eső előtt hazaértünk. :)

Viszlát tél! Hello tavasz!

(Kép innen)

A mai nap, a naptár szerint, a tél utolsó napja. Szerencsére ezt nem csak a naptár, de az időjárás is így gondolja, hiszen már egy hete nagyrészt napsütéses idő van.

Megérkezett a tavasz! Már nagyon vártam.

Még az egyik orchideám is kivirágzott, remélem, a többi is követi a példáját:

Robi épp a biciklijét szereli, a hátsó gumija leeresztett a téli állásban. Már nagyon készül, hogy megint biciklivel járhasson dolgozni. Én is alig várom, hogy végre megint kirándulhassunk egyet a gyönyörű tavaszi időben, úgyhogy reméljük, már nem tér vissza a hó és marad a tavasz!

(Kép innen)

Valentin

Boldog Valentin-napot! Még nem tudom, hogy Nálunk mi lesz a mai program, de valamilyen formában ünneplünk egy kicsit.

Tudom, hogy sokak szerint ez egy Amerikából átvett "mű-ünnep", amiben lehet, hogy van valami igazság, de ennek ellenére én szeretem a Valentin-, azaz a Bálint-napot.

Ha nem arról az oldaláról nézzük - amiről az üzleteknek, bevásárlóközpontoknak szól ez a nap - azaz, hogy kötelezően költekezzünk, hogy kimutassuk a szeretetünket, akkor szerintem igenis ott van a szépség ebben a napban, ebben az ünnepben. Elég csak egy kis gesztus, egy picivel nagyobb figyelmesség, és máris mindenféle ajándék nélkül megadtuk a "módját", és szebbé tettük a másik napját. Persze ezt az év minden egyes napján így kellene tennünk, és mi próbáljuk is, de akkor is: ma egy picit még jobban! :)

Hétvégi inspirációk

Ismét itt a hétvége, és most egy angol művész, Helen Musselwhite inspiráló művészetét szeretném megosztani Veletek, aki papírból varázsol ilyen kis csodákat:

Ugye, milyen szépek?
Helen többi munkájából a weboldalán, ide kattintva, lehet tovább csemegézgetni.

Mindenkinek szép hétvégét!

Hétvégi inspirációk

Ha már az inspirációknál tartunk, akkor szeretnék megosztani még egy-két inspiráló ötletet, amiket szintén a Flickr-en és az egyik kedvenc design-blogomon találtam és talán mást is inspirálhat, akár a lakása/háza dekorálásában, akár másban.

A képek alatti linkre kattintva ellátogathattok a készítő Flickr-albumába vagy weboldalára...

 the happy home

 june craft

 dottie angel

 Saídos da Concha

 Gustaf Nordenskiöld

 Anettes Hus

 Lillian Day

Szép hétvégét Mindenkinek!