Az elmúlt (lássuk csak, mennyi is?) "x" hónap történéseit talán nem is sűrítem bele egy bejegyzésbe, inkább szép sorjában.
Már lassan egy éve, hogy rátaláltunk itt Bécsben egy nagyon jó közösségre, amit bécsi magyarok alkotnak. Ez a közösség tulajdonképpen egy kulturális társaság.
A társaság történelme elég régre, egészen Bornemisza Péterig nyúlik vissza, ugyanis Róla kapta nevét a társaság. Mi ezen a körön belül is egy színjátszó társulat tagjaivá váltunk... Igen, jól olvassátok, színjátszó társulat :))
Bécs egyik hatalmas előnye (de akár hátránya is lehet, kinek mi), hogy szinte úton útfélen találkozik itt az ember fia/lánya magyarokkal, akik vagy csak most kezdtek nem is olyan régen itt dolgozni, esetleg tanulni, vagy még 56-ban menekültek ide ki, vagy éppen már itt is születtek.
Így történt, hogy amikor végre sikerült elintézni magunknak az osztrák egészségügyi biztosítást, körülnéztünk az interneten, hátha találunk magyar háziorvost is, mert az egészségügyi problémákat mégiscsak könnyebb magyarul elmagyarázni, mint egy idegen nyelven.
Elég gyorsan rá is leltünk egy elég magyarosan hangzó vezetéknevű orvosra, és az első alkalommal, amikor szükségünk volt rá, hozzá látogattunk el. Elmondhatatlan jó érzés volt, hogy Bécs kellős közepén egy orvosi rendelőben nem csak az orvos, de még az asszisztens, sőt elég sok beteg is magyarul beszélt. Mintha nem is Ausztriában, hanem Magyarországon lettünk volna :)
Aztán úgy alakult, hogy elég jó kapcsolatot alakítottunk ki a mi újdonsült bécsi háziorvosunkkal, főleg miután egyszer rákérdezett, hogy nem érdekelne-e minket a színjátszás egy magyar csoportban :)
Nekem még kis általános iskolás koromból van egy pici színjátszós múltam: akkor jó pár évig jártam Tihanyba egy musical-csoportba, bár az a csapat kimondottan gyerekszínjátszó volt, így ennek megfelelően leginkább meséket vagy könnyedebb darabokat adtunk elő.
De mindenesetre éppen emiatt a gyerekkori tevékenység miatt nem állt messze tőlem a gondolat, hogy újra tagja legyek egy színjátszó társulatnak... így részemről egyből ígéretet is tettem a doktorunknak, hogy mindenképpen elmegyek egy próbára megnézni legalább, hogy miről lenne szó. Persze én már akkor sejtettem, hogy lesz kedvem belevágni, sőt örültem is a lehetőségnek, mert régen is nagyon élveztem a színjátszást. Gondoltam, most is tökéletesen megfelel majd hobbinak és kikapcsol.
Robi viszont már az elején kategorikusan kijelentette, hogy ő nem akar a színpadra menni, és bár szívesen eljár velem a próbákra, sőt be is segít a társulatnak bármiben, de szerepelni nagyon nem szeretne.
Amúgy ez így is lett:)
Tehát egy éve vagyunk a Bornemisza Társaság Színjátszó Csoportjának tagjai, egy éve készülünk a darabbal, amelynek az előadására heteken belül sor kerül.
A darab címe: Bornemisza Péter: A magyar Elektra.
Ez a mű tulajdonképpen Szophoklész: Elektra című ókori drámáján alapszik. Bornemisza Péter ezt az eredeti drámát dolgozta át 1558-ban magyar nyelvre és egyben úgymond beleültette az akkori magyar valóságba.
Egy kis hivatalos, az interneten talált történet a műről és keletkezéséről:
"A Tragédia magyar nyelven című prózai Élektra-átdolgozását Bornemisza a bécsi tanulmányai idején, 1558-ban görög professzora, Georg Tanner ösztönzésére és diáktársai számára készítette. Hogy elő is adták-e, nem tudjuk, mindenesetre nyomtatásban mindjárt megjelent munkája. Szophoklész drámája valójában csak mintául szolgált számára, hogy magyar nyelvű és aktuális érvényű művet hozzon létre. A latin nyelvű utószóban így fogalmazta meg a tragédia alapkérdését: „Vajon akkor, midőn a haza durva rabságban senyved, szabad-e erőszakkal szembeszállni a zsarnokkal, vagy pedig biztonságosabban arra kell-e várni, hogy az idő hozza meg az orvosságot és az enyhülést?” A kérdésnek különös hangsúlyt adott, hogy éppen a dráma írása idején választották német-római császárrá a bécsi székhelyű német, magyar és cseh királyt, Ferdinándot. Aigiszthosz és Élektra konfliktusában, illetve Oresztész zsarnokgyilkosságában Bornemisza egyértelműen az elárult testvérpár oldalára állt. Aigiszthoszban, aki nála fontosabb szereplő, mint Szophoklésznél, kérlelhetetlen reformátori haraggal kora kegyetlen, „nyúzó-fosztó” főurait ostorozta. Megölése a nyílt színen történik. Ez a helyszín egy 16. századi magyar főúri udvarra emlékeztet, a szereplők beszédmódja pedig hol az udvari stílust, hol a keresztény imák, protestáns zsoltárok hangnemét idézi. Az antik mitológiai háttér teljesen hiányzik Bornemiszánál, a zsarnokság problémájának felvetése és megoldása a szigorú protestáns morál felfogására vall. Számos ponton változott a darab szerkezete, csak a cselekmény fő szála maradt ugyanaz, mint a görög a tragédiában. Az antik kórusból egyetlen vénasszony lett, a Mesternek nevezett Nevelőből szinte protestáns prédikátor. Püladész teljesen hiányzik, helyette viszont Parasitus néven udvari léhűtő és talpnyaló társul Aigiszthosz mellé.
Bár az Élektra drámai erényei nagyobbrészt Szophoklésznak tulajdoníthatók, Bornemiszának mégis páratlan érdeme, hogy mind dramaturgiai, mind nyelvi téren előzmény nélkül, a semmiből teremtett egy olyan magyar tragédiát, amelyhez hasonló a 19. századig nem született. Nemeskürty István, Bornemisza monográfusa hívta fel a figyelmet arra, hogy a Magyar Élektra, amely még a Shakespeare fellépését megelőző időből való, minden szempontból megüti a korabeli európai irodalom színvonalát, és ő maga például többre tartja, mint a mesterdalnok Hans Sachs egykorú színjátékait. Az Élektra mindamellett szinte elkallódott. Egyetlen máig ismert példányát hosszú lappangás után 1923-ban találták meg egy németországi könyvtárban. A felfedezés nagy lelkesedést váltott ki, és Móricz Zsigmond mindjárt alkalmazta is a drámát modern színpadra, de színházainkban mégsem tudott igazán gyökeret verni Bornemisza ódon, kicsit bibliás zengésű magyar tragédiája."
(forrás)
Ezután az összefoglaló után talán érhető, hogy a Bornemisza Péterről elnevezett, bécsi magyarok alkotta társaság színjátszója, miért pont Bornemisza Elektráját választotta (bécsi vonatkozás stb.).
Igaz, hogy nagyon hosszú ideig agyaltunk rajta, hogy bele merjünk-e vágni egy ilyen jelentős műbe, de végül megszületett a döntés: kell nekünk ez a darab, ezt szeretnénk bemutatni.
Igaz az is, hogy Bornemisza 1500-as évekbeli nyelvezete bár gyönyörű, de a mai fülnek nehezen érthető, betanulni pedig egy teljesen középkori nyelvezeten írt szövegkönyvet számunkra szinte lehetetlen volt (főleg úgy, hogy az egyik szereplőnk például egy francia születésű osztrák hölgy, de van köztünk olyan is, aki már itt Ausztriában született). Így némi szövegbéli egyszerűsítéssel (aminek alapjául Móricz Zsigmond átdolgozása szolgált), belevágtunk hát a darab színpadra állításába.
Hosszú hónapok munkája után ősszel egy budapesti színházi rendező/mozgás rendező hölgy is csatlakozott az eredeti rendezőnkhöz Gyevi-Bíró Eszter személyében, és így ők ketten együttesen álmodták meg a darab színpadi képét és mozgásait. Eszter hihetetlen jó dolgokat hozott az előadásba, olyan elemeket, amivel nekünk "színészeknek" bár sokszor eléggé meggyűlt a bajunk, de szerintem kétség nem fér hozzá, hogy minden apró mozzanat nagy hatással lesz a közönségre. Nagyon szuper darabot rendezett be nekünk.
Nem mellesleg minden egyes egész hétvégés próba külön élmény volt vele. A tudat pedig, hogy most egy igazán komoly és nagyon jó dolgot hozunk össze, szintén nagyon-nagyon jó érzés volt. Sajnos úgy alakult, hogy az első előadásainkon Eszter nem fog tudni részt venni, mivel most várja első gyermekét, és kisfia valószínűleg éppen abban az időben fog megérkezni (hacsak nem siet az a gólya).
De sok nehézség után (az egyik szereplőnk visszalépett, így szinte az utolsó pillanatban kellett keresnünk a szerepre embert, akire 1 egész hete sikerült is rátalálnunk, ráadásul honnan jött? Na honnan? Kicsi a világ: Balatonfüredről!:)), szóval sok nehézség után, de az előadás dátumát kitűztük, itt pedig az általam készített, hivatalos plakátot láthatjátok:
Minden kedves érdeklődőt, szórakozni vágyót szeretettel várunk!
Reméljük, hogy jó élményt tudunk majd adni a játékunkkal. Ami pedig még kimaradt az összefoglalóból az az, hogy Elektra szerepében engem láthattok majd, ami ugye még egy nagy lapáttal rátesz bennem az izgulásra.:) Robi pedig a mi kis mindenesünk: az előadáson valószínűleg a technikai dolgokért, fényért lesz felelős (mi másért is ugye?:)), a próbákon viszont már szinte minden szerepben helyettesített, ha éppen hiányzók voltak. Szóval azért akárhogy is ki akarta az elején vonni magát a színjátszós dologból, mára olyan szerves része lett az előadásnak ő is, mint akármelyik a színpadon szereplő emberke.:)
