Tévhitek a császármorzsáról

Őszintén szólva, én ezzel a finomsággal először akkor találkoztam, amikor a kapcsolatunk elején, az egyik ebéd alkalmával Robi anyukája egy tányér császármorzsát tett le elém az asztalra.

Nagyon ízlett, és mivel Robinak egyébként is a kedvence ez az étel, muszáj volt elkérnem és megtanulnom a receptet. :)
Ez előtt azonban utánanéztem a neten is, de ott sok ellentmondást találtam: liszttel vagy darával készül vajon az eredeti verzió? Mindenki vitatkozott, és sehol nem találtam rá egyértelműen, hogy melyik az eredeti változat.
Onnantól kezdve, hogy megkaptam anyósomtól a saját receptjét, mindig úgy készítettem.

Aztán kiköltöztünk Ausztriába, a császármorzsa szülőhazájába és minden titokra fény derült. Már világos, hogy miből is áll a valódi császármorzsa. :)
Tehát, ha valaki szeretne még utánajárni ennek a rejtélynek, a következők derültek ki a császármorzsával kapcsolatban:

(képek innen és innen) 

Az osztrák eredetű édesség (császármorzsa, azaz Kaiserschmarrn) a bécsi udvar kedvelt édessége volt.
Elkészítése tulajdonképpen egész egyszerű: palacsintatésztából készül, tehát liszttel (és persze némi változtatással, mint a több tojás). Tehát ezt a masszát egy vastagabb falú serpenyőben kell zsíron/olajon/vajon megsütni és darabolni (én az utóbbit szoktam használni). Porcukorral és/vagy lekvárral leöntve tálalják.

Sok tévhit szerint az eredeti császármorzsa búzadarából készül.
Miután utánakérdeztünk itt Bécsben az illetékesektől, kiderült, hogy a darás változat nem az eredeti, sőt annak a neve nem is császármorzsa/Kaiserschmarrn, hanem Grießschmarrn, azaz grízmorzsa.

Kipróbáltam ezt a változatot is, nagyon ízlik ez is, és el sem tudom dönteni, melyik a finomabb, jelenleg nálam 1:1 az arány. :)

Itt Bécsben sokféle császármorzsával találkozni az éttermekben, karácsonyi vásárokban. Az elmúlt karácsony legnagyobb felfedezése a vásárban számunkra például a mézeskalács ízű császármorzsa volt egy kis erdei gyümölcsös szósszal leöntve... hmm hát szerintem már így első olvasásra is nagyon jól hangzik, ugye? Finom is nagyon.
Szerencsére sikerült itthon reprodukálni.

Így felkerült ez is a receptes könyvembe és most már 3 változat közül válogathatunk, de ki tudja még hány verzió illatozik Bécs éttermeiben. :)

A két héttel ezelőtti napfogyatkozás emlékére

Két héttel ezelőtt 2011. január 4-én délelőtt részleges napfogyatkozás volt megfigyelhető (vagy éppen meg nem figyelhető) Európa felett.
Én egész pontosan előtte este hallottam először hírét a másnapi eseménynek, és mivel még egy ilyen részleges napfogyatkozást sem ajánlott szabad szemmel nézni, így nem volt lehetőségünk megfelelően rákészülni (arról nem is beszélve, hogy mivel épp szabadságon volt Robi, plusz én még mindig nem győztem le azt a vírust, ami kb. 5 héten keresztül kínzott, ezért szépen átaludtuk az egész napfogyatkozást).

 

(kép innen) 

4-én így csak az interneten olvashattam róla, hogy sokan nem láttak semmit a köd, vagy a felhős idő miatt, láttam egy-két fényképet stb.

Ami érdekes a dologgal kapcsolatban, hogy eszembe juttatta azt a bizonyos 1999-es teljes napfogyatkozást, persze csak egy homályos emlékkép villant be, már nagyon régen volt.
Történt azonban hónapokkal ezelőtt, hogy egyik hazalátogatásunkkor apukám a kezembe nyomott egy szatyrot, ami tele volt gyerekkori holmijaimmal, mondván, hogy ezt a tárolóban találta, amikor valamilyen szerszámot keresett.
Úgy örültem neki, mint majom a farkának, hiszen az évek alatt elég sokszor költözött a családom, és a régi dolgok szépen lassan eltűntek a költözések során.

Nagy izgalommal kezdtem kipakolni a szatyor tartalmát: volt benne pár műsoros magnókazetta (pl.: Rapülők, Andersen mesék, Carpe Diem, saját válogatások), egy-két régi babám, egy távirányítós játékkutya, pár festőkellékem ééés a naplóm, amit még az általános iskolás éveim végén kezdtem el írni, és körülbelül 3 éven keresztül szorgalmasan vezettem is.

Most, hogy újra a kezemben tartottam a naplót, szinte visszarepített a múltba, láttam magam előtt a régi szobámat, magamat, ahogy a szép kis rózsás borítású, de még üres napló első lapjára rajzolom rá éppen szép, cikornyás betűkkel a "Napló" szócskát és alá két szál rózsát, hogy a belső lap is tükrözze a borító hangulatát.

A következő lapon az első naplóbejegyzésem:
"Kedves Naplóm!
 Ezen a napon kezdek el naplót vezetni. Ez életem legelső naplója. Már régóta akartam ilyet írni, de eddig vagy nem volt rá időm vagy éppen nem tartottam szükségesnek- így hát mindig elmaradt............ Azt hiszem, jól döntöttem, hogy elkezdtem írni ezt a naplót és remélem, ha majd visszaolvasok benne, sok jó dolgot fogok látni.
Tehát mostantól kedves naplóm, te leszel a legfőbb bizalmasom." :))

A legnagyobb kincsek kerültek újból a kezeimbe! Hihetetlenül örültem neki, arról nem is beszélve, hogy majd megszakadtam a röhögéstől a naplóm egyes bejegyzéseit olvasva, amíg másokat még kicsit meg is könnyeztem. :)

Na de hogy hogy jön ez a két héttel ezelőtti napfogyatkozáshoz?  Hát úgy, hogy a naplómban megörökítettem az 1999-es élményeimet is, köztük azt, hogy hogyan is éltem meg a teljes napfogyatkozást anno.
Érdekes volt visszaolvasni, persze nem csak ezt a részt, az összes többit is. Hihetetlen, hogy mennyit változtam, változott a gondolkodásom ezalatt a tizen-x év alatt. Mintha nem is én lennék az, aki azokat a sorokat papírra vetette.

 

Egy-két részlet a naplómból 1999. augusztusából, a napfogyatkozás előtti napokról:

"1999. augusztus 9. hétfő
Őrület, mi van az utakon és egyáltalán az egész városban! Tisztára meg vannak kergülve az emberek! Nem tudom, mit hisznek: hogy holnapután vége a világnak?!"

"1999. augusztus 10. kedd
Délután beborult és másodfokú viharjelzés volt. Remélem, holnap tiszta lesz az ég! Nagy pech lenne, ha egy vihar miatt nem lehetne látni, lehet, hogy életünk egyetlen napfogyatkozását! Mindenesetre már csak "egyet kell aludni" a nagy égi eseményig! Fura érzés!"

Magát a "nagy eseményt" pedig így éltem meg anno:

"1999. augusztus 11. szerda 
 NAPFOGYATKOZÁS! Hát igen, megtörtént a nagy esemény és túléltük, nem lett vége a világnak...... Alig tudtam aludni az éjjel. Esett az eső és reggel tele volt az ég felhővel. Azt hittük, egész nap így marad, de végül eltűntek a felhők.
Aztán kb. fél 12 körül elkezdett fogyni a Nap. Elég lassan fogyott és pontosan 12 óra 49 perckora Hold teljesen eltakarta a Napot. Az utolsó percekben, mielőtt bekövetkezett volna a teljesség, fokozatosan sötét lett, és lehűlt a levegő, de nem volt éjszakai sötétség, csak amolyan hajnali. Kirázott a hideg, kicsit olyan volt, mintha a "végítéletre" várnánk. Nem tudom, miért éreztem így. Aztán mikor a Hold elfedte a Napot, az gyönyörű volt, egyszerűen csodálatos. Kár, hogy félreinformáltak és ezért csak kevésszer mertem megnézni. De kimondhatatlanul szép volt. Az ezüstkorona előtt tisztán lehetett látni a Hold krátereit és a gömbalakját. Ez csak az emlékeinkben marad meg így, se kamerával, se képekkel nem lehet visszaadni ilyen élethűen. 2 perc 22 másodpercig tartott, aztán még egy óra, mire teljesen megmutatkozott újra a napkorong.
Úgy éreztem, mintha az egész világ újjászületett volna.
Kár, hogy hazafele jövet elvesztettem a védőszemüveget, de az a két óra örök emlék marad és senki sem veheti el tőlem."  

Érdekes volt így visszaolvasni és ezzel feleleveníteni a dolgot. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire elvarázsolt az egész esemény. :)
Azt hiszem, hogy aznap, amikor újra a kezembe került a régi naplóm, jöttem csak rá, hogy milyen jó dolog is egy ilyen titkos napló, amiben leírjuk az érzelmeinket, tapasztalatainkat, és ennek a segítségével hosszú évek múlva is fel tudjuk eleveníteni az emlékeinket, és akár elcsodálkozhatunk azon a tényen is, hogy mennyire más emberek vagyunk, más gondolatokkal, más érzelmekkel, más értékrenddel, mint sok-sok évvel ezelőtt.

Ti emlékeztek még rá, hogy hogyan éltétek meg a '99-es napfogyatkozást? Nektek is van ilyen titkos naplótok, ami segít újra idevarázsolni a múltat?

Az az áldásos bürokrácia...

Sakk-matt helyzetbe kerültünk azt hiszem, és nem is kicsit.

A történet ott kezdődött, hogy mivel lassan 2 éve Ausztriában élünk, és viszonylag ritkán is járunk haza, a jövőről nem is beszélve, elhatároztuk, hogy meg kellene kötni nekem is itt kint az Egészségügyi biztosítást (Robinak ugye a munkahelye által már 2 éve él az itteni biztosítása, viszont mivel én itthonról dolgozok a saját vállalkozásunkon belül, és ugye kontrollra is Magyarországra kellett mennem, ezért eddig nekem otthonra fizettük az egészségügyi biztosítást).
Októberben aztán fogtuk magunkat és ellátogattunk a Bécsi Egészség Pénztárhoz (WGKK), hogy megkössük nekem is Ausztriában a biztosítást.
Nem is volt semmi probléma ott helyben, felvették az adatokat, és mondták, hogy akkor majd kiszámolják, hogy havonta mennyit kell fizetnünk, és az e-card-ommal együtt kiküldik az értesítést.
Az e-card meg is érkezett postán alig pár napon belül, viszont a kiszámolt összegről való értesítés nem szerepelt a levélben.

Következő héten éppen hazamentünk Füredre, ahol Robiék postaládájában egy levél fogadott minket a WGKK-tól. Oda küldték ki a kiszámolt összegről való tájékoztatást.
Amikor felbontottuk a levelet és megláttuk az összeget, hát, majdnem leestünk a székről. Na nem azért, mert az itteni szolgáltatás annyira iszonyatosan drága lenne, csakhogy a bécsi Egészség Pénztár úgy számolta ki valamiért, hogy nekem az esküvő időpontjától kellene befizetnünk a biztosítást ahhoz, hogy a jelenlegi biztosításomat meg tudjuk kezdeni.
Kis mérgelődés, fejtörés után, fogtuk magunkat és bementünk a veszprémi OEP-hez, mivel amúgy is otthon voltunk, és hétköznap is volt.
Ott elsírtuk a bánatunkat, és próbáltunk kérni egy igazolást arról, hogy én egészen 2010. november végéig Magyarországon voltam biztosítva. Ugyanis, mint ahogy az kiderült, minden ember csak egy országban lehet biztosított, így ha én otthonra fizettem novemberig, a WGKK csak 2010. decemberétől kérheti, hogy az osztrák biztosítást fizessük.

Na de itt jön egy nagy DE a történetben:
ugyanis ahhoz, hogy a WGKK elfogadja, hogy csak decembertől kell fizetnünk és meg tudjuk kezdeni az itteni biztosítást, kell egy igazolás arról, hogy a magyar biztosításom lezárult.
Az Oep küldött is ki egy igazolást, ami viszont csak arról az időszakról ad igazolást, amíg én Magyarországon dolgoztam, és a munkahelyem fizette utánam a TB-t.
Ezután egyénileg fizettük a TB-met havonta, netbank-os átutalással. Erről viszont az OEP nem tud nekünk igazolást adni, erről csak az APEH tudna, viszont az APEH csak akkor ad ki nekünk erről és egyben a magyar biztosításom lezárásáról igazolást, ha az osztrák WGKK-tól viszünk az APEH-nak egy igazolást arról, hogy már Ausztriában vagyok biztosítva.
Viszont a WGKK csak akkor ad ki nekem az osztrák biztosításom megkezdéséről igazolást, ha a APEH-tól viszem nekik az igazolást a magyar biztosításom lezárásáról. Szóval eléggé sakk-matt.

Már telefonáltunk mindenfele, bementünk mindenhova, ahova kellett, de mégsem jutottunk egyről a kettőre.
A következő utunk megint az APEH-hoz lesz, de van egy olyan érzésem, hogy ezt a helyzetet csakis az ügyintéző jóindulatával tudjuk majd megoldani, különben nem tudom, hogyan lehetne máshogy.
(Pedig muszáj lenne minél hamarabb sikerrel járnunk.)

Az azért számomra mégis érthetetlen, hogy a mai modern világban, EU-n belül ráadásul, két szomszédos ország között ilyen nehézkes lehet az ügyintézés.