A két héttel ezelőtti napfogyatkozás emlékére

Két héttel ezelőtt 2011. január 4-én délelőtt részleges napfogyatkozás volt megfigyelhető (vagy éppen meg nem figyelhető) Európa felett.
Én egész pontosan előtte este hallottam először hírét a másnapi eseménynek, és mivel még egy ilyen részleges napfogyatkozást sem ajánlott szabad szemmel nézni, így nem volt lehetőségünk megfelelően rákészülni (arról nem is beszélve, hogy mivel épp szabadságon volt Robi, plusz én még mindig nem győztem le azt a vírust, ami kb. 5 héten keresztül kínzott, ezért szépen átaludtuk az egész napfogyatkozást).

 

(kép innen) 

4-én így csak az interneten olvashattam róla, hogy sokan nem láttak semmit a köd, vagy a felhős idő miatt, láttam egy-két fényképet stb.

Ami érdekes a dologgal kapcsolatban, hogy eszembe juttatta azt a bizonyos 1999-es teljes napfogyatkozást, persze csak egy homályos emlékkép villant be, már nagyon régen volt.
Történt azonban hónapokkal ezelőtt, hogy egyik hazalátogatásunkkor apukám a kezembe nyomott egy szatyrot, ami tele volt gyerekkori holmijaimmal, mondván, hogy ezt a tárolóban találta, amikor valamilyen szerszámot keresett.
Úgy örültem neki, mint majom a farkának, hiszen az évek alatt elég sokszor költözött a családom, és a régi dolgok szépen lassan eltűntek a költözések során.

Nagy izgalommal kezdtem kipakolni a szatyor tartalmát: volt benne pár műsoros magnókazetta (pl.: Rapülők, Andersen mesék, Carpe Diem, saját válogatások), egy-két régi babám, egy távirányítós játékkutya, pár festőkellékem ééés a naplóm, amit még az általános iskolás éveim végén kezdtem el írni, és körülbelül 3 éven keresztül szorgalmasan vezettem is.

Most, hogy újra a kezemben tartottam a naplót, szinte visszarepített a múltba, láttam magam előtt a régi szobámat, magamat, ahogy a szép kis rózsás borítású, de még üres napló első lapjára rajzolom rá éppen szép, cikornyás betűkkel a "Napló" szócskát és alá két szál rózsát, hogy a belső lap is tükrözze a borító hangulatát.

A következő lapon az első naplóbejegyzésem:
"Kedves Naplóm!
 Ezen a napon kezdek el naplót vezetni. Ez életem legelső naplója. Már régóta akartam ilyet írni, de eddig vagy nem volt rá időm vagy éppen nem tartottam szükségesnek- így hát mindig elmaradt............ Azt hiszem, jól döntöttem, hogy elkezdtem írni ezt a naplót és remélem, ha majd visszaolvasok benne, sok jó dolgot fogok látni.
Tehát mostantól kedves naplóm, te leszel a legfőbb bizalmasom." :))

A legnagyobb kincsek kerültek újból a kezeimbe! Hihetetlenül örültem neki, arról nem is beszélve, hogy majd megszakadtam a röhögéstől a naplóm egyes bejegyzéseit olvasva, amíg másokat még kicsit meg is könnyeztem. :)

Na de hogy hogy jön ez a két héttel ezelőtti napfogyatkozáshoz?  Hát úgy, hogy a naplómban megörökítettem az 1999-es élményeimet is, köztük azt, hogy hogyan is éltem meg a teljes napfogyatkozást anno.
Érdekes volt visszaolvasni, persze nem csak ezt a részt, az összes többit is. Hihetetlen, hogy mennyit változtam, változott a gondolkodásom ezalatt a tizen-x év alatt. Mintha nem is én lennék az, aki azokat a sorokat papírra vetette.

 

Egy-két részlet a naplómból 1999. augusztusából, a napfogyatkozás előtti napokról:

"1999. augusztus 9. hétfő
Őrület, mi van az utakon és egyáltalán az egész városban! Tisztára meg vannak kergülve az emberek! Nem tudom, mit hisznek: hogy holnapután vége a világnak?!"

"1999. augusztus 10. kedd
Délután beborult és másodfokú viharjelzés volt. Remélem, holnap tiszta lesz az ég! Nagy pech lenne, ha egy vihar miatt nem lehetne látni, lehet, hogy életünk egyetlen napfogyatkozását! Mindenesetre már csak "egyet kell aludni" a nagy égi eseményig! Fura érzés!"

Magát a "nagy eseményt" pedig így éltem meg anno:

"1999. augusztus 11. szerda 
 NAPFOGYATKOZÁS! Hát igen, megtörtént a nagy esemény és túléltük, nem lett vége a világnak...... Alig tudtam aludni az éjjel. Esett az eső és reggel tele volt az ég felhővel. Azt hittük, egész nap így marad, de végül eltűntek a felhők.
Aztán kb. fél 12 körül elkezdett fogyni a Nap. Elég lassan fogyott és pontosan 12 óra 49 perckora Hold teljesen eltakarta a Napot. Az utolsó percekben, mielőtt bekövetkezett volna a teljesség, fokozatosan sötét lett, és lehűlt a levegő, de nem volt éjszakai sötétség, csak amolyan hajnali. Kirázott a hideg, kicsit olyan volt, mintha a "végítéletre" várnánk. Nem tudom, miért éreztem így. Aztán mikor a Hold elfedte a Napot, az gyönyörű volt, egyszerűen csodálatos. Kár, hogy félreinformáltak és ezért csak kevésszer mertem megnézni. De kimondhatatlanul szép volt. Az ezüstkorona előtt tisztán lehetett látni a Hold krátereit és a gömbalakját. Ez csak az emlékeinkben marad meg így, se kamerával, se képekkel nem lehet visszaadni ilyen élethűen. 2 perc 22 másodpercig tartott, aztán még egy óra, mire teljesen megmutatkozott újra a napkorong.
Úgy éreztem, mintha az egész világ újjászületett volna.
Kár, hogy hazafele jövet elvesztettem a védőszemüveget, de az a két óra örök emlék marad és senki sem veheti el tőlem."  

Érdekes volt így visszaolvasni és ezzel feleleveníteni a dolgot. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire elvarázsolt az egész esemény. :)
Azt hiszem, hogy aznap, amikor újra a kezembe került a régi naplóm, jöttem csak rá, hogy milyen jó dolog is egy ilyen titkos napló, amiben leírjuk az érzelmeinket, tapasztalatainkat, és ennek a segítségével hosszú évek múlva is fel tudjuk eleveníteni az emlékeinket, és akár elcsodálkozhatunk azon a tényen is, hogy mennyire más emberek vagyunk, más gondolatokkal, más érzelmekkel, más értékrenddel, mint sok-sok évvel ezelőtt.

Ti emlékeztek még rá, hogy hogyan éltétek meg a '99-es napfogyatkozást? Nektek is van ilyen titkos naplótok, ami segít újra idevarázsolni a múltat?