Tévhitek a császármorzsáról

Őszintén szólva, én ezzel a finomsággal először akkor találkoztam, amikor a kapcsolatunk elején, az egyik ebéd alkalmával Robi anyukája egy tányér császármorzsát tett le elém az asztalra.

Nagyon ízlett, és mivel Robinak egyébként is a kedvence ez az étel, muszáj volt elkérnem és megtanulnom a receptet. :)
Ez előtt azonban utánanéztem a neten is, de ott sok ellentmondást találtam: liszttel vagy darával készül vajon az eredeti verzió? Mindenki vitatkozott, és sehol nem találtam rá egyértelműen, hogy melyik az eredeti változat.
Onnantól kezdve, hogy megkaptam anyósomtól a saját receptjét, mindig úgy készítettem.

Aztán kiköltöztünk Ausztriába, a császármorzsa szülőhazájába és minden titokra fény derült. Már világos, hogy miből is áll a valódi császármorzsa. :)
Tehát, ha valaki szeretne még utánajárni ennek a rejtélynek, a következők derültek ki a császármorzsával kapcsolatban:

(képek innen és innen) 

Az osztrák eredetű édesség (császármorzsa, azaz Kaiserschmarrn) a bécsi udvar kedvelt édessége volt.
Elkészítése tulajdonképpen egész egyszerű: palacsintatésztából készül, tehát liszttel (és persze némi változtatással, mint a több tojás). Tehát ezt a masszát egy vastagabb falú serpenyőben kell zsíron/olajon/vajon megsütni és darabolni (én az utóbbit szoktam használni). Porcukorral és/vagy lekvárral leöntve tálalják.

Sok tévhit szerint az eredeti császármorzsa búzadarából készül.
Miután utánakérdeztünk itt Bécsben az illetékesektől, kiderült, hogy a darás változat nem az eredeti, sőt annak a neve nem is császármorzsa/Kaiserschmarrn, hanem Grießschmarrn, azaz grízmorzsa.

Kipróbáltam ezt a változatot is, nagyon ízlik ez is, és el sem tudom dönteni, melyik a finomabb, jelenleg nálam 1:1 az arány. :)

Itt Bécsben sokféle császármorzsával találkozni az éttermekben, karácsonyi vásárokban. Az elmúlt karácsony legnagyobb felfedezése a vásárban számunkra például a mézeskalács ízű császármorzsa volt egy kis erdei gyümölcsös szósszal leöntve... hmm hát szerintem már így első olvasásra is nagyon jól hangzik, ugye? Finom is nagyon.
Szerencsére sikerült itthon reprodukálni.

Így felkerült ez is a receptes könyvembe és most már 3 változat közül válogathatunk, de ki tudja még hány verzió illatozik Bécs éttermeiben. :)