2010. 07. 07.

Utólagos nászút Máltán - 1. nap

Egész korán, hajnali 3:30-kor keltünk, hogy elérjük a repülőt. Schnellbahn-nal (osztrák vonat) mentünk, 1 átszállás, és nekem ez volt az első alkalom :)
A repteret már ismertem még a Contis időkből, szóval nem volt gond. A meglepetést csak a kósza szúnyogok jelentették a reptéren, akik jól meg is kóstolták Kingát (az ő vére sokkal finomabb, így engem rendszerint békénhagynak, ha együtt vagyunk).
Austrian Airlines, zökkenőmentes minden, leszámítva a gyors bejelentkezést (Quick check-in). Nekem kiírta, hogy hiba, szóval mehettünk a szokványos check-in-hez. Így legalább egymás mellé kaptunk helyet. (Kinga heveny pánikrohamot kapott, hogy első repülésén nem mellettem fog ülni, mert neki csináltam meg először a check-in-t, és a gép azt írta, hogy csak nem egymás mellett lévő helyek vannak.)

Milánóban rendben leszálltunk. A csomagokat automatikusan tették át a máltai gépre. Persze Olaszországban -hol máshol- nem mehet minden zökkenőmentesen: a gép 3 órával később indult. Miért? Sztrájkolnak. De ez vagy mindig így van, vagy csak engem tisztelnek meg vele, eddig mindig kifogtam a reptéren. Amúgy is lett volna 1.5 óránk az átszállásra, így meg kész kínszenvedés volt a 4.5 óra. Ez a reptér amúgy sem különösebben szép vagy érdekes... Ja, a személyzet azt mondta, hogy várjunk a kapunál az eredeti időponttól, mert lehet mégis előbb indul a gép. Szóval mászkálni sem tudtunk :) Kedvesek.
No de a hosszú várakozás után felszálltunk és célba vettük Máltát. Végre.


Igen, a Málta-Gozo-Comino hármas tényleg nagyon kicsi. Fentről meg pláne.
A reptér látszik is halványan, a jobb alsó sarok felé egy elfordított L betű.

Ahogy kiszálltunk a repülőből, a látvány lélegzetelállító volt. Pálmafák, sárgás mészkőépületek. Pont erre vágytunk.
Gyorsan lefoglaltuk a reptéri buszszolgáltatást oda-vissza, és röpke fél óra várakozás után (összevártak 5 embert a reptéri fuvarhoz :/) indultunk is. Persze nem tudtunk betelni a látvánnyal, és próbáltunk hozzászokni a bal oldali közlekedéshez.

A szálloda a mólóról.

A szállodába érve nem éppen kellemes meglepetésben volt részünk: a képek, amik fent vannak a neten az egykori állapotot tükrözik, ami már bizony pár éve elmúlt. A lakk, a festék pereg le mindenhol, a meszelés végigrepedve, a bejárati ajtó el van kicsit vetemedve. "****"
A recepciós hölgy kedvesen közölte velünk, hogy van egy kis probléma, mert sajna az összes Sea side view (tengerre néző) szobát kiadták már, és jóllehet mi azt foglaltunk, de így most nem azt kapjuk, majd 2 nap múlva. Hmm. Na jó, 2 napot kibírunk, ilyennel nem rontjuk el a kedvünket. Felmentünk a szobába.
Na itt már nem volt mit tenni, kiakadtunk: ablakkilincs lóg, a klíma -nincs rá jobb szó- szutykos, és ahogy bekapcsoltuk bűzölgött, a fürdő piszkos, az ágyneműn nincs huzat (feltételezzük max kimossák a takarókat), 2 db elektromos konnektor van a szobában, az egyikben a TV, a másikban a hűtő... Le is mentem reklamálni, már másik recepciós volt. Mondta, hogy nyugi, felírja a panaszokat, és gondolja, hogy ingyenesen jobb szobát kapunk 2 nap múlva, addig várjunk. Kérdezte, akarunk-e vacsizni, mert akkor foglaltat nekünk helyet a legjobb étteremben a közelben és kapunk kedvezményt is. (Ezzel lenyugtatott, meg egyébként készséges is volt.)

A szörnyűségek tárháza.

Ez a Da Rosi volt, ami egy nagyon hangulatos, jól megtervezett, olaszos kis étterem. Kaptunk előételnek Bruschettát, meg valami kekszféleséget pástétommal, finom volt. Tésztát ettünk mind a ketten, jól volt elkészítve, a tálalás szép volt és az adag hatalmas. Mégsem tudtam megenni: valamilyen tengeri herkentyűs tésztát kértem brandy-krémes szósszal, de annyira nem jött össze nekem az íze, inkább otthagytam a felét.


Saint Paul's Bay - A Szent Pál öböl a szálloda felől

A szállodába visszatérve fogtuk a kamerát és a fényképezőt, hogy akkor egy laza esti séta, de a kamera meg sem mukkant. Nem tudtuk bekapcsolni, és ez így is maradt, most keressük a papírokat, mert még garanciális. 1 éves kamera, kb 5x használtuk. Toshiba Camileo P30, szóval nem rossz, de hát a legjobb terméknél is vannak hibás példányok...

Az esti séta feledtette velünk a napi bosszúságokat, és a környék megnyugtatott minket: jó helyet választottunk.


A Szent Pál öböl naplementekor

Nincsenek megjegyzések:

 

blogger templates | Make Money Online