Utólagos nászút Máltán - 4. nap

Mivel St.Paul's Bay-t és környékét még nem fedeztük fel rendesen, de 1-2 helyi nevezetességről már hallottunk, így úgy döntöttünk, hogy egy helyi gyalogos túra keretében meglátogatjuk az öbölben található őrtornyot, és a veteránautó múzeumot, és egyúttal kicsit felderítjük mi hol van.
Az első célpont, az őrtorony a Wignacourt Tower-ek (Wignacourt tornyok) csoportjába tartozik. De erről majd később, mivel reggeli után elnyomott a lustaság, és csak 12:30-ra értünk oda. Persze délig volt nyitva :)

Wignacourt Tower

Így hát elindultunk a veteránautók felé.
Picit meleg volt egyébként, de olyan 32-33 fok fölé nem ment a hőmérséklet. Az eső meg nyáron nem esik. Tehát, nyaralásra ideális.
Ja, az öblöt egyébként Szent Pálról nevezték el (ki gondolta volna? :D), mert a legenda szerint az öböllel szemben lévő kis szigeten szenvedett hajótörést. Persze mint apostol jól meg is térítette az itt élőket, így a szigeten lakók nagy része (90% fölött) katolikus, és kb 4% körül van a papok, szerzetesek, apácák aránya. Az egyetlen EUs ország, ahol a válás nem megengedett, és ez ellen nem is igazán küzdenek.

Szóval elindultunk a parton az autók felé. Kb olyan 5km múlva (ami a meleg miatt volt csak annyi, egyébként a valóságban 2km) meg is érkeztünk. Kellemes kis múzeum, kb az amit vártunk. A beugró 7€ egy főre, ez is ok. Volt 1-2 ritkaság no meg a gyakori veteránautók. Ja, meg volt egy Bentley Continental is, aminek az áráért már házat lehetne venni :)

Kinga és a Blues tesók

A "dög", avagy batár

La..., nem, Fiat

Corvette

Már akkor is volt Mini...BMW

Continental

Este megint a Huggyban vacsiztunk. Kinga carbonarat evett, ami nem volt annyira kiemelkedően jó, mint a ravioli, de finom volt ez is, és kiadós. Én bevállaltam a faruk-ot: rákos tészta, curryvel, kókusztejjel, mangóval. Valószínűleg indiai étel. Enyhén csípős, enyhén édes, és nagggggyon finom!

Elöl: Faruk. Hátul: Carbonara

A Huggy Bear éjszaka

Mi éjszaka :)

Utólagos nászút Máltán - 3. nap

A 3. napunk első fele a szobacserével zajlott. Megkaptuk az erkélyes stúdiót, bár nem a tengerre nézett, de ha kihajolt az ember az erkélyről, akkor láthatta.
Délután strandoltunk, snorkeling-oltunk (felszíni, szemüveg+pipa+békatalp-as búvárkodás). A víz ugyan hirtelen mályülő, de ezt egyáltalán nem bántunk. Sok szép halat, rákot, és persze kevés szemetet is láttunk a kritály tiszta vízben.

Medence+strand

Ez is strand...

Végre találtunk egy éttermet, ahol nagyon finoman főznek: A Huggy Bear Lido (Ölelős Maci Strandbüfé). Első ránézésre eléggé alacsony színvonalú hely, mint mondjuk egy falatozó a Balatonparton: műanyagszékek, asztalok, napernyők, közvetlenül a strand mellett. De az étel...hmmm. Nagyon nagy adag, és rendkívül finom. Kinga 4 sajtos raviolit evett (mindig a legfinomabb kajákat választotta...), én meg polippörköltet. Mellé a már bevált Hopleaf. Namost a dolog úgy nézett ki, hogy 1.5 órán keresztül fájt a hasam, annyira teleettem magam.

Hopleaf a Huggy Bearben

Hazafelé vettünk egy üveg barackos pezsgőt, hiszen aaz 1. házassági évfordulónk volt! A szálloda teraszán elkortyolgattuk (érezhetően hiányzott belőle az alkohol, kb mint a buborékos baracklé, olyan íze volt), nosztalgiáztunk. És persze mind a ketten tudtuk, hogy nagy jól döntöttünk egymást és a nászutat illetően is :)

Utólagos nászút Máltán - 2. nap

A reggeli ok volt -kontinentális reggeli-, megjegyzem minden reggel tök ugyanaz volt a felhozatal, még a 3 fajta felvágotton sem variáltak. Persze mivel sok minden volt, azért lehetett kicsit változatosabban enni. Ami nagyon hiányzott még, azok a zöldségek és a gyümölcsök. Mivel Málta e kettőben nem igazán bővelkedik (a víz nagy kincs, a mezőgazdasági területeken meg öntözni kell a száraz nyár miatt), így 2 hétig alig ettünk ilyent. Persze mikor hazaértünk az volt az 1., hogy jól bezabáltunk cseresznyéből, dinnyéből, nektarinból :)
Nyakunkba szedtük a várost, Bugibba felé indultunk. 3 város össze van nőve (Qwara a 3.), nem kellett messze menni. A part mentén végig árusok, árszínvonal kb átlagos nyugati, nem drágább, mint sógoréknál. A termékek minősége okés, feltűnően sok Rider papucs volt, olcsón. Vettem is egyet, mert azt "elfelejtettem" vinni :)
Vacsinkat Bugibba egy nagyobb terén -kineveztük főtérnek- költöttük el a Victoria Dinner étteremben.Wrapped Kebab-t ettünk (göngyölt kebap, egyik kedvencünk, Bécsben dürüm kebap). No itt nem egészen azt kaptuk, amit vártunk. A kiszolgálás itt is nagyon rendben volt, a hellyel sem volt probléma. De: ez a kajának nem nevezhető izé szörnyű volt. Fogták a vékony dürüm tésztát, csináltak a tányér közepére egy hengert, abba beletöltöttek mindenféle kebapba nem illő dolgot: a bárányhús még ok, de zöldség nem volt benne, sem öntet, viszont a hús alatt diszkréten bújtatva lapult a sáfrányos rizs és a tarhonya! WTF? Az egésznek rosszul sikerült lecsó íze volt, erőteljes hal utóízzel -gondolom a bárány halas serpenyőben készült. Rettenet. Na ilyen kaját a nyaralás hátralévő része alatt még véletlenül sem, sehol sem kértünk. Kínunkat enyhítette a jófajta angol sör. Helyi gyártmány, kettőt próbáltunk: Blue Label (Ale, karakteres keserű íz, jellegzetes ale), és Hopleaf (Pale Ale, azaz világos ale. Kevésbé keserű, emlékeztet a pilseni sörökre. Ez lett az itteni kedvencünk).
Valamivel persze még el kellett nyomni a wrapped szörnyedelmet, így fagyiztunk is egyet. Megszokott nyugati (osztrák/német/olasz/stb) típusú fagyi: a gombócot nem dekára mérik, 2-vel simán eltelik az ember. Minőségi anyag, gondolom az olaszoktól lesték. 2x2 gombóc édestölcsérben 3.8-4€. A fagyihoz műanyagkanalat is adnak, valamint az ostyatölcsér helyett műanyagkelyhet is lehet kérni.
Felfedeztük a közeli strandokat, prospektusokat gyűjtöttünk. Ez utóbbi igazán megéri, rengeteg szervezett kirándulásra lehet befizetni, és az összes nevezetesség szerepel a listákon, kitűnően meg lehet tervezni a nyaralás napjait.
A környéken egyébként 1 kivétellel az összes strand köves volt, a kivételnél is műhomok volt. Ezt nem igazán bántuk, mert a halak és egyéb vízi látnivalók úgyis a köves részt szeretik. Csak gumicipőt kellett vennünk.
Minden strand bójákkal van körbekerítve. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a hajóktól megóvják a fürdőzők fejét. Olvastunk olyan vélekedéseket a neten, hogy a medúzák és a cápák miatt van, de nem hiszem hogy nagyon visszatartaná őket... :) A nagyobb strandokon van úszómester is.

Köves part.


Műhomok.

A máltaiakról egyébként el lehet mondani, hogy valamilyen szinten mindegyik beszél angolul. Többnyire folyékonyan, de azért nem kell bedőlni az utazási könyveknek: nem anyanyelvi szinten. Volt olyan pincér aki 3 szót tudott szólni, de nem ez az átlag. Leginkább arab/olasz akcentussal beszélnek. Általános kötőszó az "all right". Jó példa erre a recepciósunk köszönése: "Good evening, all right!"

Utólagos nászút Máltán - 1. nap

Egész korán, hajnali 3:30-kor keltünk, hogy elérjük a repülőt. Schnellbahn-nal (osztrák vonat) mentünk, 1 átszállás, és nekem ez volt az első alkalom :)
A repteret már ismertem még a Contis időkből, szóval nem volt gond. A meglepetést csak a kósza szúnyogok jelentették a reptéren, akik jól meg is kóstolták Kingát (az ő vére sokkal finomabb, így engem rendszerint békénhagynak, ha együtt vagyunk).
Austrian Airlines, zökkenőmentes minden, leszámítva a gyors bejelentkezést (Quick check-in). Nekem kiírta, hogy hiba, szóval mehettünk a szokványos check-in-hez. Így legalább egymás mellé kaptunk helyet. (Kinga heveny pánikrohamot kapott, hogy első repülésén nem mellettem fog ülni, mert neki csináltam meg először a check-in-t, és a gép azt írta, hogy csak nem egymás mellett lévő helyek vannak.)

Milánóban rendben leszálltunk. A csomagokat automatikusan tették át a máltai gépre. Persze Olaszországban -hol máshol- nem mehet minden zökkenőmentesen: a gép 3 órával később indult. Miért? Sztrájkolnak. De ez vagy mindig így van, vagy csak engem tisztelnek meg vele, eddig mindig kifogtam a reptéren. Amúgy is lett volna 1.5 óránk az átszállásra, így meg kész kínszenvedés volt a 4.5 óra. Ez a reptér amúgy sem különösebben szép vagy érdekes... Ja, a személyzet azt mondta, hogy várjunk a kapunál az eredeti időponttól, mert lehet mégis előbb indul a gép. Szóval mászkálni sem tudtunk :) Kedvesek.
No de a hosszú várakozás után felszálltunk és célba vettük Máltát. Végre.


Igen, a Málta-Gozo-Comino hármas tényleg nagyon kicsi. Fentről meg pláne.

A reptér látszik is halványan, a jobb alsó sarok felé egy elfordított L betű.

Ahogy kiszálltunk a repülőből, a látvány lélegzetelállító volt. Pálmafák, sárgás mészkőépületek. Pont erre vágytunk.
Gyorsan lefoglaltuk a reptéri buszszolgáltatást oda-vissza, és röpke fél óra várakozás után (összevártak 5 embert a reptéri fuvarhoz :/) indultunk is. Persze nem tudtunk betelni a látvánnyal, és próbáltunk hozzászokni a bal oldali közlekedéshez.

A szálloda a mólóról.

A szállodába érve nem éppen kellemes meglepetésben volt részünk: a képek, amik fent vannak a neten az egykori állapotot tükrözik, ami már bizony pár éve elmúlt. A lakk, a festék pereg le mindenhol, a meszelés végigrepedve, a bejárati ajtó el van kicsit vetemedve. "****"
A recepciós hölgy kedvesen közölte velünk, hogy van egy kis probléma, mert sajna az összes Sea side view (tengerre néző) szobát kiadták már, és jóllehet mi azt foglaltunk, de így most nem azt kapjuk, majd 2 nap múlva. Hmm. Na jó, 2 napot kibírunk, ilyennel nem rontjuk el a kedvünket. Felmentünk a szobába.
Na itt már nem volt mit tenni, kiakadtunk: ablakkilincs lóg, a klíma -nincs rá jobb szó- szutykos, és ahogy bekapcsoltuk bűzölgött, a fürdő piszkos, az ágyneműn nincs huzat (feltételezzük max kimossák a takarókat), 2 db elektromos konnektor van a szobában, az egyikben a TV, a másikban a hűtő... Le is mentem reklamálni, már másik recepciós volt. Mondta, hogy nyugi, felírja a panaszokat, és gondolja, hogy ingyenesen jobb szobát kapunk 2 nap múlva, addig várjunk. Kérdezte, akarunk-e vacsizni, mert akkor foglaltat nekünk helyet a legjobb étteremben a közelben és kapunk kedvezményt is. (Ezzel lenyugtatott, meg egyébként készséges is volt.)

A szörnyűségek tárháza.

Ez a Da Rosi volt, ami egy nagyon hangulatos, jól megtervezett, olaszos kis étterem. Kaptunk előételnek Bruschettát, meg valami kekszféleséget pástétommal, finom volt. Tésztát ettünk mind a ketten, jól volt elkészítve, a tálalás szép volt és az adag hatalmas. Mégsem tudtam megenni: valamilyen tengeri herkentyűs tésztát kértem brandy-krémes szósszal, de annyira nem jött össze nekem az íze, inkább otthagytam a felét.

Saint Paul's Bay - A Szent Pál öböl a szálloda felől

A szállodába visszatérve fogtuk a kamerát és a fényképezőt, hogy akkor egy laza esti séta, de a kamera meg sem mukkant. Nem tudtuk bekapcsolni, és ez így is maradt, most keressük a papírokat, mert még garanciális. 1 éves kamera, kb 5x használtuk. Toshiba Camileo P30, szóval nem rossz, de hát a legjobb terméknél is vannak hibás példányok...

Az esti séta feledtette velünk a napi bosszúságokat, és a környék megnyugtatott minket: jó helyet választottunk.

A Szent Pál öböl naplementekor

Utólagos nászút Máltán - Összegzés

Ez is megtörtént, hazaértünk a nászútról Máltáról.
Leégtünk -nem egyszer-, jókat ettünk -rosszakat is-, búvárkodtunk (snorkeling), sok-sok szép helyet láttunk. Gyönyörű volt -persze voltak gubancok-, nagyon gyorsan eltelt ez a 11 nap. Azt hiszem ezt a kis időt jó mélyen elraktározzuk magunkban, mert ennyire még sosem volt jó :) Igazán megérte.
Jóllehet, Máltán a higiénia olaszos, az ételek gyakran angolosak, de a vendégszeretet, a táj, a látnivalók, és persze a kristálytiszta, türkizkék tenger minden problémát feledtet.

Június 25-én hajnalban indultunk Bécsből, a schwechati reptérről az Austrian Airlines-szal (Lufthansa szervezésében) Milánóba, onnan az Air Malta-val Máltára. Ma, július 6-án este értünk haza Lufthansával Málta-Frankfurt-Schwechat vonalon. Persze, sokkal gyorsabb és kényelmesebb volt mint pl a görög út busszal, anno (24 óra). Ezt az út ára is tükrözte. A repülőjegyekre általánosságban jellemző, hogy minél előbb foglal az ember, annál olcsóbban jut a jegyhez.

Szállásunk Máltán Bugibba mellett Saint Paul's Bay béli Mediterranea Hotel and Suites volt. Ez egy 4 csillagos szálloda, viszonylag olcsón. A neten foglaltuk a szállást, a képek és az ár alapján döntöttünk.

Részletes beszámoló később.

Üdvözlet Gozoról, az Azúr Ablak (Azure Window) mellől.

ÖAMTC vezetéstechnikai oktatás

Végre, április 30-án részt vettem a vezetéstechnikai oktatáson. A Lanosszal hajtottam végre a feladatokat. Hát, rajta kívül csak 1 autónak nem volt ABS-e, és rendre Lajoska a leggyengébben teljesített a fékutas feladatokon. Ahol nem a fékút volt a lényeg, ott nem volt olyan rossz, pl a lejtőn, csúszós úton kanyarban akadály kikerülése és nem lesodródás az útról feladatban 2. leggyorsabb lettem (62km/h, de az oktató már 58-nál kiabált a CB-be, hogy túl gyors!), meg is kaptam az őrült magyar jelzőt :D Kb 7-féle feladat volt, a legjobb persze a csúszólemezes, ami megpördíti az autó fenekét. Ott 50%-os voltam, 1.-re sikerült, és belelkesültem, persze megint a megengedett tompó felett próbálkoztam :D "NET SO SCHNELL!!" Nem győzött kiabálni az oktató a CBbe, de volt rutinja benne, mert nem rekedt be estére :)
Jól leégtem egyébként, mert nagyon szép idő volt...
A Bosch finanszírozta az egészet. Jó móka volt, ha lesz új autó, szerintem 1 napra befizetünk.


A pálya:
http://www.oeamtc.at/a1081590/

Végre megvan!

És, hogy mi van meg végre?
Hát az úti cél, mégpedig az igencsak késői nászutunk úti célja! :)

(Tavaly nyáron az esküvőnk után ugyanis már túl kevés szabadság jutott volna csak a nászútra, kb. 4 nap, így inkább eltoltuk az idei nyárra.)

Rengeteg verzió volt, hogy hova is mennénk szívesen, hol is töltenénk el a nászutunkat, de csak körülbelül 2 hete hoztuk meg a végső döntést, azóta pedig már le is foglaltuk a szállást, és minden szükséges dolgot.

A győztes pedig:

 

 

 

 

 

Málta!!

Jajjj, már alig várjuk! :) 

                           

Húsvéti vásár Schönbrunn-ban

Még húsvét előtt ellátogattunk a schönbrunn-i Húsvéti Vásárba. Igen, itt olyan is van, én is meglepődtem rajta, mikor először hallottam róla, de örültem is, mert a Karácsonyi Vásárból kiindulva gondoltam, hogy ez is nagyon fog tetszeni.

Tehát egyik hétvégén, amikor szépen sütött a nap, felkerekedtünk, és elindultunk Schönbrunn-ba. Szokás szerint először sétáltunk egyet a parkban.

Szép tavaszi idő volt, egy-két fán már megjelentek a rügyek, és az egész park tele volt madarakkal, mókusokkal.

A kis mókusokra direkt készültünk is, vittünk magunkkal egy kis mókuscsalogatót. Mivel más, rágcsálóknak való csemege nem volt itthon, és a deguink meg vannak őrülve a kölesgolyókért, úgy gondoltuk, hogy majd azt a mókusok is biztos szeretni fogják.

Persze rosszul gondoltuk, odajöttek megszimatolni, hogy mi van nálunk, de aztán ott is hagyták.

Ez a kis vörös különösen bátor volt, még az ujjam is megfogta, ééés sikerült lekapnom! :) Úgy örültem magamnak utána, mint majom a farkának. :)

Persze természetesen neki sem kellett a kölesgolyó... de tanultunk az esetből, legközelebb minimum mogyorót viszünk. :)

Aztán a Vásár felé vettük az irányt, ami a kastély előtti téren volt található úgy, mint a Karácsonyi Vásár.

Odaérve vettük észre, hogy jönnek az esőfelhők. Azért ez nem zavart meg a vásározásban:

Nem csalódtam, ez a vásár is tele volt kézműves dolgokkal. Nagyon hangulatos volt. Egy kis  montázs az ott kapható szépségekről, és hangulatról:Végigjártunk minden bódét, kigyönyörködtük magunkat, és még az eső előtt hazaértünk. :)

Viszlát tél! Hello tavasz!

(Kép innen)

A mai nap, a naptár szerint, a tél utolsó napja. Szerencsére ezt nem csak a naptár, de az időjárás is így gondolja, hiszen már egy hete nagyrészt napsütéses idő van.

Megérkezett a tavasz! Már nagyon vártam.

Még az egyik orchideám is kivirágzott, remélem, a többi is követi a példáját:

Robi épp a biciklijét szereli, a hátsó gumija leeresztett a téli állásban. Már nagyon készül, hogy megint biciklivel járhasson dolgozni. Én is alig várom, hogy végre megint kirándulhassunk egyet a gyönyörű tavaszi időben, úgyhogy reméljük, már nem tér vissza a hó és marad a tavasz!

(Kép innen)

Valentin

Boldog Valentin-napot! Még nem tudom, hogy Nálunk mi lesz a mai program, de valamilyen formában ünneplünk egy kicsit.

Tudom, hogy sokak szerint ez egy Amerikából átvett "mű-ünnep", amiben lehet, hogy van valami igazság, de ennek ellenére én szeretem a Valentin-, azaz a Bálint-napot.

Ha nem arról az oldaláról nézzük - amiről az üzleteknek, bevásárlóközpontoknak szól ez a nap - azaz, hogy kötelezően költekezzünk, hogy kimutassuk a szeretetünket, akkor szerintem igenis ott van a szépség ebben a napban, ebben az ünnepben. Elég csak egy kis gesztus, egy picivel nagyobb figyelmesség, és máris mindenféle ajándék nélkül megadtuk a "módját", és szebbé tettük a másik napját. Persze ezt az év minden egyes napján így kellene tennünk, és mi próbáljuk is, de akkor is: ma egy picit még jobban! :)

Hétvégi inspirációk

Ismét itt a hétvége, és most egy angol művész, Helen Musselwhite inspiráló művészetét szeretném megosztani Veletek, aki papírból varázsol ilyen kis csodákat:

Ugye, milyen szépek?
Helen többi munkájából a weboldalán, ide kattintva, lehet tovább csemegézgetni.

Mindenkinek szép hétvégét!

2010. január 28. - Happy Birthday!!

Múlt héten, január 28-án volt Robi szülinapja. A kontroll miatt akkor éppen Füreden voltunk, így aznap az én családom körében ünnepeltünk, előtte nap pedig, a kontrollról hazafelé, Robi anyukája várt minket ebéddel.

 

A fenti képen Robi épp a fagyott tortával küzd, amit apuék előző este kitettek a teraszra (így nem volt szem előtt és egyben hideg helyen is volt) de ottfelejtették, és egy picit megfagyott. 

Szombaton már itthon, Bécsben én is sütöttem egy tortát Robinak, és megtartottuk kettesben is a szülinapot (a gyertyák száma természetesen nem a valós életkorát mutatja :)).