Utólagos nászút Máltán - 5. nap

Keddi célpontunk Málta fővárosa, Valetta volt. A város érdekessége, hogy nem a legnépesebb, sőt egyáltalán nem tartozik a nagy települések közé. Jelenleg kb 7000-en lakják, de folyamatosan csökken a lakosság a kiköltözés miatt. A város inkább turistalátványosság és a hivatalok helye.
Az első tervezett város Európában. Még én is kiismertem magam, mikor második alkalommal ott jártunk, az utcák ugyanis viszonylag szabályosak, négyzethálót alkotnak: térkép.
Az oda vezető 20km-es utat busszal tettük meg. Hát, ez élmény volt. Máltán retro buszok szállítják a nagyérdeműt. No nem előre megtervezett turistalátványosságról van szó: egész egyszerűen addig használják a buszokat, amíg el nem kopnak :) Ettől függetlenül nagyon szeretik őket a turisták. Egy jegy egyébként 0.54€, akárhova, egységáras (Hopp, kb 150HUF. Ezt magyarázza el valaki!). Némelyiken nincs ajtó gyárilag, de amelyiken van azt sem csukják menet közben. Minek klíma? Ahányon ültünk mindegyiken másmilyen volt a leszállási jelző: hagyományos gombos-sofőrnek kijelzős, még hagyományosabb zsinóros-csengős (3 zsinór megy a buszon végig, meghúzod és a sofőr felett csilingel egy csengő), vonatról lopott zsinóros-tülkölős... Leginkább egyébként az amerikai régi buszokra hasonlítottak. Ja, és mindegyik teli volt dekorálva a sofőr ízlése szerint.

Buszok

A végállomás szinte mindig Valetta (hacsak nem a másik irányba megy :D). A buszpályaudvar egy hatalmas körforgalom, a közepén egy szökőkúttal.

Az erőd-város kapuja innen kb 30m-re van.

Beérve Valettába kicsit meglepetten tapasztaltuk, hogy csak páran lézengenek az utcákon. Sziesztaidő? Útikönyvünk leírása alapján célba vettük az első templomot. Hopp, zárva. Ok, akkor túristainfó. Zárva. Ja, ünnep van. Nem baj, mert a múzeumok nyitva voltak. 16:30-ig, de csak 16:00-ig lehet bemenni. Hiába, azért itt hatása van az olasz kultúrának :D
Betévedtünk valami nagyon elszállt helyre (A kreativitás központja), ahol elszállt filmeket vetítettek. Innen gyorsan kijöttünk, még mielőtt megkínáltak volna valami anyaggal...
Innen nem messze betértünk a Felső Barakka Kertekbe. Ez a hely a lovagok pihenőhelye volt, egy szép, nagy kert szobrokkal, emléktáblákkal.

Rendezett körforgalom

Felső Barakka Kertek

Innen lehet lejutni a díszsortüzet adó ágyúkhoz. Ide érdemes délben menni, akkor tüzelnek az ágyúkkal. Mi sajnos lekéstük.

Saluting batteries

Ezek után Valetta belseje felé vettük az irányt. Kinga eléggé be volt sózva, mert olvasta az útikönyvben, hogy a Szent János Társkatedrálisban van egy Caravaggio múzeum. De erről később, mivel persze az ünnepre való tekintettel zárva volt.

St. John Co-Cathedral

A nem messze lévő Nagymesterek palotája és Fegyvertárban már szerencsénk volt. Félig. A fegyvertár nyitva volt, de a palota a parlamenti ülések miatt, vagy az ünnep miatt nem. Az irodában mindkettőnknek kombinált jegyet vettem, ami Málta leghíresebb kiállításaira, múzeumaiba érvényes. Ez fejenként 30€ volt, de igen jó vétel, összességében kb 2x ennyit kellett volna az egyes jegyekre kiadni.
A fegyvertárban a Johannita (Máltai) lovagrend fegyverzete és páncélzata van, többek között több, mint 5000 fegyver. A XVI. században az elhalálozott lovagok fegyvere és páncélja a lovagrendet illette, innen az óriási gyűjtemény.

Magyar hivatkozás

Teljes lovagi páncél...volt türelme a díszítőnek

Morcos

Itt már erősen közeledett a 16 órai zárás, gyorsan átugrottunk a Nemzeti Archeológiai Múzeumba. Hiába, Valettában nincs nagy távolság.
A máltaiak rettentő büszkék az i.e.5000-ig visszanyúló történelmükre. Monolitikus, neolitikus templomokat találtak Máltán, 7000-4000 éves női szobrokat, többek között. A múzeum kicsi, kb 45 perc alatt kényelmesen bejárható. A szokásos pattintott kő, obszidián, stb eszközök mellett rengeteg fej nélküli női szobor is ki van állítva. A fejeket is megtalálták, a szobroktól kb 5m-re.

Korai nőideál

A leghíresebb lelet

Megpróbáltunk még a Nemzeti Művészeti Múzeumba is bejutni, de onnan kiraktak minket, hogy már nincs elég idő végigjárni. Elindultunk a város vége felé, a St. Elmo erődhöz. Naná, hogy zárva volt.

Valetta utcáján

Eseménydús, pörgős nap volt, így elég korán vacsiztunk, még Valettában. A Szent János Társkatedrálissal szemben lévő Cafe Caravaggio étteremben ettünk. Meglepő, de viszonylag olcsók, annak ellenére, hogy a hely a templom előtt van, gyönyörű látványt nyújtva. Az ételek nagyon finomak voltak (azért a Huggy Bear jobb). Kinga cannellonit evett (vastag tésztacsőbe töltött spenótos ricotta, nyakonöntve paradicsommal és sajttal), én meg tortellinit, házilag készítve.
Kb 21 órára értünk a szállodába, dög fáradtan és nagyon elégedetten. El is döntöttük, hogy Valetta megér még egy misét.

Utólagos nászút Máltán - 4. nap

Mivel St.Paul's Bay-t és környékét még nem fedeztük fel rendesen, de 1-2 helyi nevezetességről már hallottunk, így úgy döntöttünk, hogy egy helyi gyalogos túra keretében meglátogatjuk az öbölben található őrtornyot, és a veteránautó múzeumot, és egyúttal kicsit felderítjük mi hol van.
Az első célpont, az őrtorony a Wignacourt Tower-ek (Wignacourt tornyok) csoportjába tartozik. De erről majd később, mivel reggeli után elnyomott a lustaság, és csak 12:30-ra értünk oda. Persze délig volt nyitva :)

Wignacourt Tower

Így hát elindultunk a veteránautók felé.
Picit meleg volt egyébként, de olyan 32-33 fok fölé nem ment a hőmérséklet. Az eső meg nyáron nem esik. Tehát, nyaralásra ideális.
Ja, az öblöt egyébként Szent Pálról nevezték el (ki gondolta volna? :D), mert a legenda szerint az öböllel szemben lévő kis szigeten szenvedett hajótörést. Persze mint apostol jól meg is térítette az itt élőket, így a szigeten lakók nagy része (90% fölött) katolikus, és kb 4% körül van a papok, szerzetesek, apácák aránya. Az egyetlen EUs ország, ahol a válás nem megengedett, és ez ellen nem is igazán küzdenek.

Szóval elindultunk a parton az autók felé. Kb olyan 5km múlva (ami a meleg miatt volt csak annyi, egyébként a valóságban 2km) meg is érkeztünk. Kellemes kis múzeum, kb az amit vártunk. A beugró 7€ egy főre, ez is ok. Volt 1-2 ritkaság no meg a gyakori veteránautók. Ja, meg volt egy Bentley Continental is, aminek az áráért már házat lehetne venni :)

Kinga és a Blues tesók

A "dög", avagy batár

La..., nem, Fiat

Corvette

Már akkor is volt Mini...BMW

Continental

Este megint a Huggyban vacsiztunk. Kinga carbonarat evett, ami nem volt annyira kiemelkedően jó, mint a ravioli, de finom volt ez is, és kiadós. Én bevállaltam a faruk-ot: rákos tészta, curryvel, kókusztejjel, mangóval. Valószínűleg indiai étel. Enyhén csípős, enyhén édes, és nagggggyon finom!

Elöl: Faruk. Hátul: Carbonara

A Huggy Bear éjszaka

Mi éjszaka :)

Utólagos nászút Máltán - 3. nap

A 3. napunk első fele a szobacserével zajlott. Megkaptuk az erkélyes stúdiót, bár nem a tengerre nézett, de ha kihajolt az ember az erkélyről, akkor láthatta.
Délután strandoltunk, snorkeling-oltunk (felszíni, szemüveg+pipa+békatalp-as búvárkodás). A víz ugyan hirtelen mályülő, de ezt egyáltalán nem bántunk. Sok szép halat, rákot, és persze kevés szemetet is láttunk a kritály tiszta vízben.

Medence+strand

Ez is strand...

Végre találtunk egy éttermet, ahol nagyon finoman főznek: A Huggy Bear Lido (Ölelős Maci Strandbüfé). Első ránézésre eléggé alacsony színvonalú hely, mint mondjuk egy falatozó a Balatonparton: műanyagszékek, asztalok, napernyők, közvetlenül a strand mellett. De az étel...hmmm. Nagyon nagy adag, és rendkívül finom. Kinga 4 sajtos raviolit evett (mindig a legfinomabb kajákat választotta...), én meg polippörköltet. Mellé a már bevált Hopleaf. Namost a dolog úgy nézett ki, hogy 1.5 órán keresztül fájt a hasam, annyira teleettem magam.

Hopleaf a Huggy Bearben

Hazafelé vettünk egy üveg barackos pezsgőt, hiszen aaz 1. házassági évfordulónk volt! A szálloda teraszán elkortyolgattuk (érezhetően hiányzott belőle az alkohol, kb mint a buborékos baracklé, olyan íze volt), nosztalgiáztunk. És persze mind a ketten tudtuk, hogy nagy jól döntöttünk egymást és a nászutat illetően is :)

Utólagos nászút Máltán - 2. nap

A reggeli ok volt -kontinentális reggeli-, megjegyzem minden reggel tök ugyanaz volt a felhozatal, még a 3 fajta felvágotton sem variáltak. Persze mivel sok minden volt, azért lehetett kicsit változatosabban enni. Ami nagyon hiányzott még, azok a zöldségek és a gyümölcsök. Mivel Málta e kettőben nem igazán bővelkedik (a víz nagy kincs, a mezőgazdasági területeken meg öntözni kell a száraz nyár miatt), így 2 hétig alig ettünk ilyent. Persze mikor hazaértünk az volt az 1., hogy jól bezabáltunk cseresznyéből, dinnyéből, nektarinból :)
Nyakunkba szedtük a várost, Bugibba felé indultunk. 3 város össze van nőve (Qwara a 3.), nem kellett messze menni. A part mentén végig árusok, árszínvonal kb átlagos nyugati, nem drágább, mint sógoréknál. A termékek minősége okés, feltűnően sok Rider papucs volt, olcsón. Vettem is egyet, mert azt "elfelejtettem" vinni :)
Vacsinkat Bugibba egy nagyobb terén -kineveztük főtérnek- költöttük el a Victoria Dinner étteremben.Wrapped Kebab-t ettünk (göngyölt kebap, egyik kedvencünk, Bécsben dürüm kebap). No itt nem egészen azt kaptuk, amit vártunk. A kiszolgálás itt is nagyon rendben volt, a hellyel sem volt probléma. De: ez a kajának nem nevezhető izé szörnyű volt. Fogták a vékony dürüm tésztát, csináltak a tányér közepére egy hengert, abba beletöltöttek mindenféle kebapba nem illő dolgot: a bárányhús még ok, de zöldség nem volt benne, sem öntet, viszont a hús alatt diszkréten bújtatva lapult a sáfrányos rizs és a tarhonya! WTF? Az egésznek rosszul sikerült lecsó íze volt, erőteljes hal utóízzel -gondolom a bárány halas serpenyőben készült. Rettenet. Na ilyen kaját a nyaralás hátralévő része alatt még véletlenül sem, sehol sem kértünk. Kínunkat enyhítette a jófajta angol sör. Helyi gyártmány, kettőt próbáltunk: Blue Label (Ale, karakteres keserű íz, jellegzetes ale), és Hopleaf (Pale Ale, azaz világos ale. Kevésbé keserű, emlékeztet a pilseni sörökre. Ez lett az itteni kedvencünk).
Valamivel persze még el kellett nyomni a wrapped szörnyedelmet, így fagyiztunk is egyet. Megszokott nyugati (osztrák/német/olasz/stb) típusú fagyi: a gombócot nem dekára mérik, 2-vel simán eltelik az ember. Minőségi anyag, gondolom az olaszoktól lesték. 2x2 gombóc édestölcsérben 3.8-4€. A fagyihoz műanyagkanalat is adnak, valamint az ostyatölcsér helyett műanyagkelyhet is lehet kérni.
Felfedeztük a közeli strandokat, prospektusokat gyűjtöttünk. Ez utóbbi igazán megéri, rengeteg szervezett kirándulásra lehet befizetni, és az összes nevezetesség szerepel a listákon, kitűnően meg lehet tervezni a nyaralás napjait.
A környéken egyébként 1 kivétellel az összes strand köves volt, a kivételnél is műhomok volt. Ezt nem igazán bántuk, mert a halak és egyéb vízi látnivalók úgyis a köves részt szeretik. Csak gumicipőt kellett vennünk.
Minden strand bójákkal van körbekerítve. Ennek egyértelműen az az oka, hogy a hajóktól megóvják a fürdőzők fejét. Olvastunk olyan vélekedéseket a neten, hogy a medúzák és a cápák miatt van, de nem hiszem hogy nagyon visszatartaná őket... :) A nagyobb strandokon van úszómester is.

Köves part.


Műhomok.

A máltaiakról egyébként el lehet mondani, hogy valamilyen szinten mindegyik beszél angolul. Többnyire folyékonyan, de azért nem kell bedőlni az utazási könyveknek: nem anyanyelvi szinten. Volt olyan pincér aki 3 szót tudott szólni, de nem ez az átlag. Leginkább arab/olasz akcentussal beszélnek. Általános kötőszó az "all right". Jó példa erre a recepciósunk köszönése: "Good evening, all right!"

Utólagos nászút Máltán - 1. nap

Egész korán, hajnali 3:30-kor keltünk, hogy elérjük a repülőt. Schnellbahn-nal (osztrák vonat) mentünk, 1 átszállás, és nekem ez volt az első alkalom :)
A repteret már ismertem még a Contis időkből, szóval nem volt gond. A meglepetést csak a kósza szúnyogok jelentették a reptéren, akik jól meg is kóstolták Kingát (az ő vére sokkal finomabb, így engem rendszerint békénhagynak, ha együtt vagyunk).
Austrian Airlines, zökkenőmentes minden, leszámítva a gyors bejelentkezést (Quick check-in). Nekem kiírta, hogy hiba, szóval mehettünk a szokványos check-in-hez. Így legalább egymás mellé kaptunk helyet. (Kinga heveny pánikrohamot kapott, hogy első repülésén nem mellettem fog ülni, mert neki csináltam meg először a check-in-t, és a gép azt írta, hogy csak nem egymás mellett lévő helyek vannak.)

Milánóban rendben leszálltunk. A csomagokat automatikusan tették át a máltai gépre. Persze Olaszországban -hol máshol- nem mehet minden zökkenőmentesen: a gép 3 órával később indult. Miért? Sztrájkolnak. De ez vagy mindig így van, vagy csak engem tisztelnek meg vele, eddig mindig kifogtam a reptéren. Amúgy is lett volna 1.5 óránk az átszállásra, így meg kész kínszenvedés volt a 4.5 óra. Ez a reptér amúgy sem különösebben szép vagy érdekes... Ja, a személyzet azt mondta, hogy várjunk a kapunál az eredeti időponttól, mert lehet mégis előbb indul a gép. Szóval mászkálni sem tudtunk :) Kedvesek.
No de a hosszú várakozás után felszálltunk és célba vettük Máltát. Végre.


Igen, a Málta-Gozo-Comino hármas tényleg nagyon kicsi. Fentről meg pláne.

A reptér látszik is halványan, a jobb alsó sarok felé egy elfordított L betű.

Ahogy kiszálltunk a repülőből, a látvány lélegzetelállító volt. Pálmafák, sárgás mészkőépületek. Pont erre vágytunk.
Gyorsan lefoglaltuk a reptéri buszszolgáltatást oda-vissza, és röpke fél óra várakozás után (összevártak 5 embert a reptéri fuvarhoz :/) indultunk is. Persze nem tudtunk betelni a látvánnyal, és próbáltunk hozzászokni a bal oldali közlekedéshez.

A szálloda a mólóról.

A szállodába érve nem éppen kellemes meglepetésben volt részünk: a képek, amik fent vannak a neten az egykori állapotot tükrözik, ami már bizony pár éve elmúlt. A lakk, a festék pereg le mindenhol, a meszelés végigrepedve, a bejárati ajtó el van kicsit vetemedve. "****"
A recepciós hölgy kedvesen közölte velünk, hogy van egy kis probléma, mert sajna az összes Sea side view (tengerre néző) szobát kiadták már, és jóllehet mi azt foglaltunk, de így most nem azt kapjuk, majd 2 nap múlva. Hmm. Na jó, 2 napot kibírunk, ilyennel nem rontjuk el a kedvünket. Felmentünk a szobába.
Na itt már nem volt mit tenni, kiakadtunk: ablakkilincs lóg, a klíma -nincs rá jobb szó- szutykos, és ahogy bekapcsoltuk bűzölgött, a fürdő piszkos, az ágyneműn nincs huzat (feltételezzük max kimossák a takarókat), 2 db elektromos konnektor van a szobában, az egyikben a TV, a másikban a hűtő... Le is mentem reklamálni, már másik recepciós volt. Mondta, hogy nyugi, felírja a panaszokat, és gondolja, hogy ingyenesen jobb szobát kapunk 2 nap múlva, addig várjunk. Kérdezte, akarunk-e vacsizni, mert akkor foglaltat nekünk helyet a legjobb étteremben a közelben és kapunk kedvezményt is. (Ezzel lenyugtatott, meg egyébként készséges is volt.)

A szörnyűségek tárháza.

Ez a Da Rosi volt, ami egy nagyon hangulatos, jól megtervezett, olaszos kis étterem. Kaptunk előételnek Bruschettát, meg valami kekszféleséget pástétommal, finom volt. Tésztát ettünk mind a ketten, jól volt elkészítve, a tálalás szép volt és az adag hatalmas. Mégsem tudtam megenni: valamilyen tengeri herkentyűs tésztát kértem brandy-krémes szósszal, de annyira nem jött össze nekem az íze, inkább otthagytam a felét.

Saint Paul's Bay - A Szent Pál öböl a szálloda felől

A szállodába visszatérve fogtuk a kamerát és a fényképezőt, hogy akkor egy laza esti séta, de a kamera meg sem mukkant. Nem tudtuk bekapcsolni, és ez így is maradt, most keressük a papírokat, mert még garanciális. 1 éves kamera, kb 5x használtuk. Toshiba Camileo P30, szóval nem rossz, de hát a legjobb terméknél is vannak hibás példányok...

Az esti séta feledtette velünk a napi bosszúságokat, és a környék megnyugtatott minket: jó helyet választottunk.

A Szent Pál öböl naplementekor

Utólagos nászút Máltán - Összegzés

Ez is megtörtént, hazaértünk a nászútról Máltáról.
Leégtünk -nem egyszer-, jókat ettünk -rosszakat is-, búvárkodtunk (snorkeling), sok-sok szép helyet láttunk. Gyönyörű volt -persze voltak gubancok-, nagyon gyorsan eltelt ez a 11 nap. Azt hiszem ezt a kis időt jó mélyen elraktározzuk magunkban, mert ennyire még sosem volt jó :) Igazán megérte.
Jóllehet, Máltán a higiénia olaszos, az ételek gyakran angolosak, de a vendégszeretet, a táj, a látnivalók, és persze a kristálytiszta, türkizkék tenger minden problémát feledtet.

Június 25-én hajnalban indultunk Bécsből, a schwechati reptérről az Austrian Airlines-szal (Lufthansa szervezésében) Milánóba, onnan az Air Malta-val Máltára. Ma, július 6-án este értünk haza Lufthansával Málta-Frankfurt-Schwechat vonalon. Persze, sokkal gyorsabb és kényelmesebb volt mint pl a görög út busszal, anno (24 óra). Ezt az út ára is tükrözte. A repülőjegyekre általánosságban jellemző, hogy minél előbb foglal az ember, annál olcsóbban jut a jegyhez.

Szállásunk Máltán Bugibba mellett Saint Paul's Bay béli Mediterranea Hotel and Suites volt. Ez egy 4 csillagos szálloda, viszonylag olcsón. A neten foglaltuk a szállást, a képek és az ár alapján döntöttünk.

Részletes beszámoló később.

Üdvözlet Gozoról, az Azúr Ablak (Azure Window) mellől.