Albérletünk

Már nagyon-nagyon régen ígértem, hogy teszünk fel képeket az albérletünkről. Most jutottam el odáig, hogy ezt teljesítsem.

Íme a mi új "otthonunk":

A bejárat, előszoba:
A nappali:A konyha:A fürdőszoba:A hálószoba:

Vadászat a Vörös Okt...ja az másik Grütze-re

Kb 1 hónapja ettem a Boschnál nugáttal töltött gombócot Rote Grütze-vel. Ez olyan erdei gyümölcsök összemixelve típusú vörös szósz. Nagyon finom. Gombócot már sikerült rá 2 hétre beszerezni (készétel), de szószt sehol sem találtam. 1 hónap megfeszített keresgélés után a Merkurban találtam, leárazva (harmadszorra néztem végig a sort).
Na de nem is ez a lényeg, hanem furcsa anomáliákat rögzítettem eközben.
A tejipar után a borpiacra is betörtem (bár újabban a kantinos hölgy is azzal traktál a Boschnál, h tudom, h a legfinomabb Leberkäse-t (nemtom mi az) Neuburgernek hívják):

Mégiscsak ismerik az osztrákok a Paprikasch-t :o)

Defekt

Múlt hétvégén otthon voltunk. Szombaton Füredről Veszprémbe mentünk, a Kingának próbafrizu ügyében, nekem meg mandzsettás ing vadászatra. Csopakról kiérve, ahol a nagy kanyar van a Nosztori aljában, ahol kialakul a kapaszkodósáv egy speedmotoros kezdett előzni. Jól be is dőlt, én meg előzékenyen az út szélén haladtam, nehogy baj legyen. Jó hülye voltam, az aszfalt széléből hiányzott egy darab, és belefutottam kb 80nal. Jó nagy zökkenés elől-hátul, majd hallottuk a letekert ablakon keresztül a sziszegő hangot. Defekt. Kingát szerencsére elvitte az egyik barátnője. Én meg ugye nem tartok pótkereket, mert csak plussz súly (:S), kereshettem a megoldást. Végülis eszembe jutott Dávid, akinem Opelje van, ami ugyanolyan kerekeken fut, mint a Lanos. Szóval szerencsére ráért, és szaladt is segíteni. 13as volt a pótkereke, ami az enyémre kicsi, az első kerekekre legalábbis a tárcsafék miatt. Hátsó ment az első helyére, a 13as meg hátulra. Az eredmény: 2 alufelni eldeformálódva (az első az 1/4 részén görbült, durván), jobb első oldalán kiszakadt, a defekt szett sem segített. Téligumikat visszapakoltam (vidám csikorgás kísér utamon), falnik mentek a felnishez, 10e-ért megcsinálja a 2-t. A kiszakadt gumit meg lehet kukába dobni, 15e HUF, szerencsére 1.5 szezont futott csak.
Ja, és köszi Dávid a segítséget :)
Ja, +adalék: a téligumit mikor nyárira cseréltem az egyik felnit kicsit megvertem kalapáccsal, mert nem akart lejönni, és most para, h le fog ereszteni. Bratyótól beszereztem egy pótkereket...

Seegrotte Hinterbrühl

7végén bratyóékkal voltunk kirándulni. Sikerült is neki kiválasztania egy jó helyet, a Seegrotte-t, ami Bécstől kb 15-20km. Eredetileg bánya volt, de később föld alatti tórendszert fedeztek fel benne, mára túristalátványosság (Európa legnagyobb földalatti tava, ha jól emlékszem).
Lelkes kis csapatunk 4 tagja:

Itt van az 5. is:)

A II. Világháborúban a Wehrmacht itt gyártotta a Heinkel HE 162 "Salamander" sugárhajtású vadászgépét (mivel mélyen van a barlang nem kellett bombázástól tartani):

Itt forgatták az A három testőr csatorna-jelenetét, amikor a Vasálarcost szöktették a Bastille alatt, a csatornarendszeren keresztül:

Itt meg szellemalakok vannak :)

Menők-e vagyunk? :D

A húsvéti ünnepeket otthon töltöttük, így 4 napot otthon lehettünk. Igaz, az időnk nagy része rohangálással telt, de mégis jó volt otthon lenni, és végre az esküvővel kapcsolatban is elintéztünk minden olyan dolgot, amit terveztünk:
Megvettük végre Robi öltönyét, nekem menyasszonyi cipőt, menyecskeruhát, és egyéb kellékeket,
megrendeltük a tortánkat és lezártuk az éttermek körüli hercehurcát. Eredetileg a balatonfüredi Astoria Étterem lett volna a lagzi helyszíne, ami nagyon szép étterem, nagyon finoman főznek, a tulaj is egy igen kedves, szimpatikus ember, azonkívül a család régi ismerőse. De sajnos az anyagiak miatt át kellett gondolnunk minden egyes szóbajöhető lehetőséget.
Így jutottunk el egy barátunk segítségével ahhoz az étteremhez ami végülis a lagzink színhelyéül szolgál majd. Ez pedig az Óváros Vendéglő Veszprémben.
Nagyon szerettem volna, ha Füreden lett volna a vacsora, de az anyagiak közbeszóltak. Ez az étterem viszont hihetetlen jó ajánlatot adott nekünk, így butaság lett volna elutasítani, és mindent végiggondolva, bizonyos szempontból jobb is lesz, mint a másik lehetőség lett volna.
Mindent összevetve nagyon sikeres hétvégénk volt a múltheti, reméljük máskor is ilyen hatékonyak leszünk majd.
Elvégre már alig több, mint 2 hónap van csak vissza a Nagy Napig...

Hadtörténeti Múzeum, Bécs

A hétvégénk eseménydús volt, szombaton plázáztunk az SCSben, ami egy elég nagy hely. Venni semmit sem vettünk, mert most, h a Ft gyengélkedik sokkal jobban megéri otthon megvenni a ruhákat. Meg persze a dolgok 80%-a otthon is megvan. Az mondjuk érdekes, h pl a Humanic az teljesen más kategóriájú cipőket árul mint Mo-on. Hugo Boss, Geox, ilyenek. Szóval olyan 25e Ft környékén van egy cipő... Azért elvoltunk, ámultunk, bámultunk.
Ma meg elmentünk a Heeresgescichtliches Museum-ba (Hadtörténeti), ami a Boschtól van kb fél km-re. Az idő csodás volt, csak kicsit korán, 5-kor bezárt a hely, így nem tudtunk mindent megnézni. De nem baj, mert minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés.
Bejárat:

A külső részen tankok, repülők, légvédelmi és egyéb hadieszközök voltak:

A német nyelv mélységei

Minap oktatásom volt (Projektplatformkonzept), persze a másik épületben. A 7 perces gyalogút végén kapcsoltam, h hopp, itt vagyok a régi épületben, de most hova is? Ekkor szembejött egy ismerös arc, aki mindig ott szokott lenni az oktatásaimon (csoportokban vagyunk). Na neki is veselkedtem szépen fejlődő német tudásommal:
- Hallo! Weißt du who ist die Projektplatformkonzept Schulung? Ich finde es nicht. (Tudod hol van az oktatás? Nem találom.)
- Ja! Haumfufce. (Igen. És ez az a rész, ahol az agyam eldobta az ékszijat, mert totál blokk, h mit is mondott.)
- Wie bitte? (Tessék?)
- HAUM fufce!
- Tschuldigung, aber ich verstehe es nicht. (Bocsi, de nem értem.)
- HHHHHAUM fufce! HHHHHHHAUM!
Basszus. Azt, h Haut, azt tudom, h bőr. De Haum-ról még nem hallottam. Cikáztak a fejemben a gondolatok, égtem mint a rongy, h nesze, itt vagyok 2 hónapja Bécsben, de nem tudtam még annyira sem elsajátitani a nyelvet, h egy szimpla párbeszédet megértsek. Na meg a dialektus. Rá kell feküdni jobban, nincs mese, éjjel-nappal németezés lesz.
- Sorry, I am hungarian, I do not speak german very well. Can you say it in english please? (totál égés: Bocsi, magyar vagyok, nem beszélek túl jól németül. Tudnád angolul mondani?)
- Blablabla (abszolút nem értettem mit mondott). Haum, HAUM!
- Haum??
- Ja, HAUM!
- Ööööö…Raum?! (Bazzeg raccsol!! Aztadurvadeégő!)
- Ja, Haum!
Az első nehézséget leküzdöttük, de jött a következő: Fufce. Namost ezt tudnom kellett volna, illetve tudtam is, h az osztrákok hajlamosak a fünf -öt (5) rendszeresen fuf-nak mondani, pl: fufcig (50, normálisan kiejtve: fünfcig). De ugyebár blokk volt, erőteljes zavaromban minden forgott a fejemben, csak az nem, h a dialektuson gondolkozzak. Azért 2 visszakérdezés után ez is megoldódott. Ezek után boldogan követtem újdonsült ismerősöm, h ő majd tudja az utat. Hát nem tudta. Valamiért a portást is nekem kellett megkérdezni, h hol van a "Raum fufce", mert barátom csak keringett a folyosókon. Minden jó, ha jó a vége: bementünk az elöadásra, ahol is be kellett mutatkozni. Kezdtem én, elmondtam, h magyar vagyok, ilyenek. Jött a raccsolós cimbi:
"Ich bin XY, ich komme aus FHankHeich." (H=r)
Leesett? Szerencsére nem kaptam röhögőgörcsöt... Szegénynek biztos jól megerősítettem amúgy is bizonytalan nyelvtudását.

Tűz van babám!

Hát én mondom tök jó helyen van az iroda! Ezt a panorámás kilátást semmire sem cserélném. Megint csináltam képeket az ablakból, mert itt mindig történik valami. Jövő héttől popcornt és kólát rendszeresítek, h legyen mit majszolni előadás közben...
Kigyulladt egy nagy raktárépület (Bécsben a kacatokat sokan raktárépületben tárolják, mert otthon nincs elég hely, a raktárbérlés meg nem annyira drága):


http://wien.orf.at/stories/352358/

Helyszínek

Nézegettünk helyszíneket az esküvőre. A Tölgyfa Csárda és az Astoria jött számításba, utóbbi nyerte el tetszésünk. Szinte tuti befutónak tűnik, de azon is elgondolkodtunk, h saját magunk szervezzük a lagzit, bérelünk egy helyet, piát mi szerezzük a többit meg party-szervízre bízzuk. Biztos olcsóbb lenne, de még utána kell járni. A legnagyobb nehézség a helyszín. Én a Kelén szállóra gondoltam, amit kb 2 éve bezártak. Fel is vettem a kapcsolatot a volt igazgatónővel, aki nagyon készséges volt, de sajnos a szállóból "az utolsó szöget is elvitték", és minden le van kapcsolva (se víz, se villany). Szóval kiesett. Akinek van valami jó 5lete a helyszínre, ne tartsa magában!! (Sátor felejtős, soksok 100e Ft egy normál méretű padlózott sátor bérlése.)
Kis reklám a Tölgyfának:

Ja, polgári helyszínként a Szent Donát Pince is szóba jött, ami gyönyörűszép helyen van, pazar kilátással, de nagyon kiesik, irtó meredek úton kell felmenni és kb csak 5 parkolóhely van:

Táblácska

:)
Ja, a megfigyelések:
1. Abszolút nem lóg ki a nevem a sorból.
2. Nem az enyém a leghosszabb név, mégcsak közel sem.
3. Hogy tisztelegjenek a magyarok előtt, a magyar sorrendben írták a neveket (vezetéknév keresztnév) :D

Buli a cégnél

Ma valami fejes hagyta el a céget, aki szemmel láthatólag nagy népszerűségnek örvend, mert egy egész jó kis búcsúbulit csináltak neki az egyik Boschos garázsban. Volt ott minden: 10 perces beszédben méltatták a kollégák, majd egy kollégákból álló kórus dalolt és zenélt neki, először angolul, majd jött az echte osztrák nótázás tangóharmonikával (tiszta nosztalgikus volt, a papám is harmonikázott), gitárral. Olyan bajor-érzés kerített hatalmába, csak a bőrgatya hiányzott a kórustagokról, de azért aranyos is volt és nem utolsó sorban elgondolkoztatott: lehet ez a nemzeti tudatosság, és nem az, h valaki veri a mellét, h magyar vagyok, de tenni nem tesz semmit. Félre a politikát! Aztán volt sör, bor, Almdudler, szendvicsek -nem kevés-, zene, mulatás. Mindezt persze munkaidőben, és aki megunta mehetett vissza dolgozni, ha akart. Volt aki nem ivott alkoholt (én), de volt olyan is aki rendesen töltögette a korsót. Senkinek nem fájt, h mi lesz a mérnökórákkal vagy h hogyan lehet alkoholfogyasztás után dolgozni. Kicsit jobban összehozza az embereket, csapatmunka, egyéb maszlag, de a lényeg, h a munkahely kicsit jó időtöltéssé is válik mindenkinek és ez fontos! Éééérdekes...

Vasárnap Bécsben

Tegnap reggel gyönyörű napsütéses időre ébredtünk.
Már a héten tervben volt, hogy hétvégén elmegyünk múzeumba, azaz konkrétan az Albertinában szerettük volna megnézni a Rembrandt kiállítást.
Délután útra is keltünk. Az Albertina a városközpontban van, sok látnivaló van körülötte, és mivel szép idő is volt, dugig voltak emberekkel az utcák a múzeum környékén. Így parkolóhelyet sem volt egyszerű találni, sőt inkább lehetetlennek bizonyult, ezért kénytelenek voltunk egy parkolóházban megállni.
Robinak muszály volt lefényképeznie a parkolóház bejáratát :)













Az Albertinába vezető úton található a bécsi Operaház is. Egy-két kép itt is készült az Operaházról és a környékéről: