Buli a cégnél

Ma valami fejes hagyta el a céget, aki szemmel láthatólag nagy népszerűségnek örvend, mert egy egész jó kis búcsúbulit csináltak neki az egyik Boschos garázsban. Volt ott minden: 10 perces beszédben méltatták a kollégák, majd egy kollégákból álló kórus dalolt és zenélt neki, először angolul, majd jött az echte osztrák nótázás tangóharmonikával (tiszta nosztalgikus volt, a papám is harmonikázott), gitárral. Olyan bajor-érzés kerített hatalmába, csak a bőrgatya hiányzott a kórustagokról, de azért aranyos is volt és nem utolsó sorban elgondolkoztatott: lehet ez a nemzeti tudatosság, és nem az, h valaki veri a mellét, h magyar vagyok, de tenni nem tesz semmit. Félre a politikát! Aztán volt sör, bor, Almdudler, szendvicsek -nem kevés-, zene, mulatás. Mindezt persze munkaidőben, és aki megunta mehetett vissza dolgozni, ha akart. Volt aki nem ivott alkoholt (én), de volt olyan is aki rendesen töltögette a korsót. Senkinek nem fájt, h mi lesz a mérnökórákkal vagy h hogyan lehet alkoholfogyasztás után dolgozni. Kicsit jobban összehozza az embereket, csapatmunka, egyéb maszlag, de a lényeg, h a munkahely kicsit jó időtöltéssé is válik mindenkinek és ez fontos! Éééérdekes...