Seegrotte Hinterbrühl

7végén bratyóékkal voltunk kirándulni. Sikerült is neki kiválasztania egy jó helyet, a Seegrotte-t, ami Bécstől kb 15-20km. Eredetileg bánya volt, de később föld alatti tórendszert fedeztek fel benne, mára túristalátványosság (Európa legnagyobb földalatti tava, ha jól emlékszem).
Lelkes kis csapatunk 4 tagja:

Itt van az 5. is:)

A II. Világháborúban a Wehrmacht itt gyártotta a Heinkel HE 162 "Salamander" sugárhajtású vadászgépét (mivel mélyen van a barlang nem kellett bombázástól tartani):

Itt forgatták az A három testőr csatorna-jelenetét, amikor a Vasálarcost szöktették a Bastille alatt, a csatornarendszeren keresztül:

Itt meg szellemalakok vannak :)

Menők-e vagyunk? :D

A húsvéti ünnepeket otthon töltöttük, így 4 napot otthon lehettünk. Igaz, az időnk nagy része rohangálással telt, de mégis jó volt otthon lenni, és végre az esküvővel kapcsolatban is elintéztünk minden olyan dolgot, amit terveztünk:
Megvettük végre Robi öltönyét, nekem menyasszonyi cipőt, menyecskeruhát, és egyéb kellékeket,
megrendeltük a tortánkat és lezártuk az éttermek körüli hercehurcát. Eredetileg a balatonfüredi Astoria Étterem lett volna a lagzi helyszíne, ami nagyon szép étterem, nagyon finoman főznek, a tulaj is egy igen kedves, szimpatikus ember, azonkívül a család régi ismerőse. De sajnos az anyagiak miatt át kellett gondolnunk minden egyes szóbajöhető lehetőséget.
Így jutottunk el egy barátunk segítségével ahhoz az étteremhez ami végülis a lagzink színhelyéül szolgál majd. Ez pedig az Óváros Vendéglő Veszprémben.
Nagyon szerettem volna, ha Füreden lett volna a vacsora, de az anyagiak közbeszóltak. Ez az étterem viszont hihetetlen jó ajánlatot adott nekünk, így butaság lett volna elutasítani, és mindent végiggondolva, bizonyos szempontból jobb is lesz, mint a másik lehetőség lett volna.
Mindent összevetve nagyon sikeres hétvégénk volt a múltheti, reméljük máskor is ilyen hatékonyak leszünk majd.
Elvégre már alig több, mint 2 hónap van csak vissza a Nagy Napig...

Hadtörténeti Múzeum, Bécs

A hétvégénk eseménydús volt, szombaton plázáztunk az SCSben, ami egy elég nagy hely. Venni semmit sem vettünk, mert most, h a Ft gyengélkedik sokkal jobban megéri otthon megvenni a ruhákat. Meg persze a dolgok 80%-a otthon is megvan. Az mondjuk érdekes, h pl a Humanic az teljesen más kategóriájú cipőket árul mint Mo-on. Hugo Boss, Geox, ilyenek. Szóval olyan 25e Ft környékén van egy cipő... Azért elvoltunk, ámultunk, bámultunk.
Ma meg elmentünk a Heeresgescichtliches Museum-ba (Hadtörténeti), ami a Boschtól van kb fél km-re. Az idő csodás volt, csak kicsit korán, 5-kor bezárt a hely, így nem tudtunk mindent megnézni. De nem baj, mert minden hónap első vasárnapján ingyenes a belépés.
Bejárat:

A külső részen tankok, repülők, légvédelmi és egyéb hadieszközök voltak:

A német nyelv mélységei

Minap oktatásom volt (Projektplatformkonzept), persze a másik épületben. A 7 perces gyalogút végén kapcsoltam, h hopp, itt vagyok a régi épületben, de most hova is? Ekkor szembejött egy ismerös arc, aki mindig ott szokott lenni az oktatásaimon (csoportokban vagyunk). Na neki is veselkedtem szépen fejlődő német tudásommal:
- Hallo! Weißt du who ist die Projektplatformkonzept Schulung? Ich finde es nicht. (Tudod hol van az oktatás? Nem találom.)
- Ja! Haumfufce. (Igen. És ez az a rész, ahol az agyam eldobta az ékszijat, mert totál blokk, h mit is mondott.)
- Wie bitte? (Tessék?)
- HAUM fufce!
- Tschuldigung, aber ich verstehe es nicht. (Bocsi, de nem értem.)
- HHHHHAUM fufce! HHHHHHHAUM!
Basszus. Azt, h Haut, azt tudom, h bőr. De Haum-ról még nem hallottam. Cikáztak a fejemben a gondolatok, égtem mint a rongy, h nesze, itt vagyok 2 hónapja Bécsben, de nem tudtam még annyira sem elsajátitani a nyelvet, h egy szimpla párbeszédet megértsek. Na meg a dialektus. Rá kell feküdni jobban, nincs mese, éjjel-nappal németezés lesz.
- Sorry, I am hungarian, I do not speak german very well. Can you say it in english please? (totál égés: Bocsi, magyar vagyok, nem beszélek túl jól németül. Tudnád angolul mondani?)
- Blablabla (abszolút nem értettem mit mondott). Haum, HAUM!
- Haum??
- Ja, HAUM!
- Ööööö…Raum?! (Bazzeg raccsol!! Aztadurvadeégő!)
- Ja, Haum!
Az első nehézséget leküzdöttük, de jött a következő: Fufce. Namost ezt tudnom kellett volna, illetve tudtam is, h az osztrákok hajlamosak a fünf -öt (5) rendszeresen fuf-nak mondani, pl: fufcig (50, normálisan kiejtve: fünfcig). De ugyebár blokk volt, erőteljes zavaromban minden forgott a fejemben, csak az nem, h a dialektuson gondolkozzak. Azért 2 visszakérdezés után ez is megoldódott. Ezek után boldogan követtem újdonsült ismerősöm, h ő majd tudja az utat. Hát nem tudta. Valamiért a portást is nekem kellett megkérdezni, h hol van a "Raum fufce", mert barátom csak keringett a folyosókon. Minden jó, ha jó a vége: bementünk az elöadásra, ahol is be kellett mutatkozni. Kezdtem én, elmondtam, h magyar vagyok, ilyenek. Jött a raccsolós cimbi:
"Ich bin XY, ich komme aus FHankHeich." (H=r)
Leesett? Szerencsére nem kaptam röhögőgörcsöt... Szegénynek biztos jól megerősítettem amúgy is bizonytalan nyelvtudását.

Tűz van babám!

Hát én mondom tök jó helyen van az iroda! Ezt a panorámás kilátást semmire sem cserélném. Megint csináltam képeket az ablakból, mert itt mindig történik valami. Jövő héttől popcornt és kólát rendszeresítek, h legyen mit majszolni előadás közben...
Kigyulladt egy nagy raktárépület (Bécsben a kacatokat sokan raktárépületben tárolják, mert otthon nincs elég hely, a raktárbérlés meg nem annyira drága):


http://wien.orf.at/stories/352358/

Helyszínek

Nézegettünk helyszíneket az esküvőre. A Tölgyfa Csárda és az Astoria jött számításba, utóbbi nyerte el tetszésünk. Szinte tuti befutónak tűnik, de azon is elgondolkodtunk, h saját magunk szervezzük a lagzit, bérelünk egy helyet, piát mi szerezzük a többit meg party-szervízre bízzuk. Biztos olcsóbb lenne, de még utána kell járni. A legnagyobb nehézség a helyszín. Én a Kelén szállóra gondoltam, amit kb 2 éve bezártak. Fel is vettem a kapcsolatot a volt igazgatónővel, aki nagyon készséges volt, de sajnos a szállóból "az utolsó szöget is elvitték", és minden le van kapcsolva (se víz, se villany). Szóval kiesett. Akinek van valami jó 5lete a helyszínre, ne tartsa magában!! (Sátor felejtős, soksok 100e Ft egy normál méretű padlózott sátor bérlése.)
Kis reklám a Tölgyfának:

Ja, polgári helyszínként a Szent Donát Pince is szóba jött, ami gyönyörűszép helyen van, pazar kilátással, de nagyon kiesik, irtó meredek úton kell felmenni és kb csak 5 parkolóhely van:

Táblácska

:)
Ja, a megfigyelések:
1. Abszolút nem lóg ki a nevem a sorból.
2. Nem az enyém a leghosszabb név, mégcsak közel sem.
3. Hogy tisztelegjenek a magyarok előtt, a magyar sorrendben írták a neveket (vezetéknév keresztnév) :D

Buli a cégnél

Ma valami fejes hagyta el a céget, aki szemmel láthatólag nagy népszerűségnek örvend, mert egy egész jó kis búcsúbulit csináltak neki az egyik Boschos garázsban. Volt ott minden: 10 perces beszédben méltatták a kollégák, majd egy kollégákból álló kórus dalolt és zenélt neki, először angolul, majd jött az echte osztrák nótázás tangóharmonikával (tiszta nosztalgikus volt, a papám is harmonikázott), gitárral. Olyan bajor-érzés kerített hatalmába, csak a bőrgatya hiányzott a kórustagokról, de azért aranyos is volt és nem utolsó sorban elgondolkoztatott: lehet ez a nemzeti tudatosság, és nem az, h valaki veri a mellét, h magyar vagyok, de tenni nem tesz semmit. Félre a politikát! Aztán volt sör, bor, Almdudler, szendvicsek -nem kevés-, zene, mulatás. Mindezt persze munkaidőben, és aki megunta mehetett vissza dolgozni, ha akart. Volt aki nem ivott alkoholt (én), de volt olyan is aki rendesen töltögette a korsót. Senkinek nem fájt, h mi lesz a mérnökórákkal vagy h hogyan lehet alkoholfogyasztás után dolgozni. Kicsit jobban összehozza az embereket, csapatmunka, egyéb maszlag, de a lényeg, h a munkahely kicsit jó időtöltéssé is válik mindenkinek és ez fontos! Éééérdekes...

Vasárnap Bécsben

Tegnap reggel gyönyörű napsütéses időre ébredtünk.
Már a héten tervben volt, hogy hétvégén elmegyünk múzeumba, azaz konkrétan az Albertinában szerettük volna megnézni a Rembrandt kiállítást.
Délután útra is keltünk. Az Albertina a városközpontban van, sok látnivaló van körülötte, és mivel szép idő is volt, dugig voltak emberekkel az utcák a múzeum környékén. Így parkolóhelyet sem volt egyszerű találni, sőt inkább lehetetlennek bizonyult, ezért kénytelenek voltunk egy parkolóházban megállni.
Robinak muszály volt lefényképeznie a parkolóház bejáratát :)













Az Albertinába vezető úton található a bécsi Operaház is. Egy-két kép itt is készült az Operaházról és a környékéről:

Cudar idő Bécsben

Megjött a tél, itt van újra. bár nem mondhatnám, h szép énnekem.
Reggel 7 óra:

Aztán még délelőtt elvonultak a felhők, kisütött a nap, a kb 5 cm-es hó meg elolvadt. 16 órakor kinéztem az ablakon, és azt hittem, h felrobbantottak egy épületet, mert jól kivehető füstszerű valami gomolygott egy építkezés felől (a képen csak halványan látszik, pont középen):

Aztán rájöttünk, h ez egy hóvihar, ami igen nagy sebességgel halad jobbról balra:
Itt kezdett rá igazán:

Kb 15 perc alatt vége is lett:

BPi kirándulás

7végén voltunk BPen barátlátogatóban, tök jó volt. Ezúton is köszönjük a fincsi kajákat (nyamm, ha csak rágondolok...). Próbáltam magamnak esküvői öltönyt keríteni, de nem sikerült :(
Jó kis 7vége volt, bár én nem bírtam a reggelig tartó beszélgetéseket, és rendszerint 1kor kidőltem.

Mondom beindultam :)
Ma reggel milyen látvány fogadott mikor elsőként az irodába léptem:

Vicces. A bevásárlókocsi (iroda a 3.-on, persze lift van) nyilvánvaló, de a kevésbé szemfüleseknek:
- a kuka a jobb alsó sarokban Ottakringer sörösflakonnal van tele
- a bárasztal mögött a számítógépasztalon van egy fél tálca Ottakringer
- a sütiből nem hagytak a szemetek
Na, ezek ilyent csinálnak, ha valakinek szülinapja van. Jellemzően mindent megünnepelnek, azt is, ha egyik irodából a másikba költözik valaki. Én meg nem voltam ott, mert a kocsimban ültem a dogóban. Tök jóóó...
Ja, az én helyem innen a 3. sor, ablak felőli innenső része.