Már 2 éve történt, ezen az októberi napon - október 2-3.

Már két éve történt.
Tulajdonképpen most van a 2. szülinapom, igen, nekem azóta már két szülinapom van minden évben.

Már gondolkoztam rajta, hogy leírnám, hogyan is történt, mit éreztem akkor, min mentem keresztül (itt bent, magamban), amikor viszonylag magamhoz tértem a kórházban és az azt követő három hónapban. Eddig még nem éreztem hozzá erőt, de valahol úgy érzem, hogy ha kiírom magamból, akkor elengedem, és azzal végleg lezárom és nem fog kísérteni. Mert igaz, hogy már csak egyre ritkábban, de bennem van a félelem, rettegés, hogy talán mégse lehet igaz, hogy én ezt ennyivel megúsztam, hogy visszatérhet, és akkor már nem lesz ekkora szerencsém...

Ezért most kiírom magamból, elmesélem az akkori érzéseim, a történetem.
Mivel Robit akkor is nagyon megviselte a dolog, és azóta is, ha szóba hozom, mindig leszúr, hogy azonnal fejezzem be, mert nem akar erről beszélni, ezért egy külön oldalra írtam az egész agyvérzéses dolgot.
Így aki szeretné, ide kattintva olvashatja el, de Robit és a családomat, akit érzékenyen érint, kérem, hogy ne kattintsanak rá, nem akarom újból feltépni az akkori érzéseket, elég volt nekik akkor...