Mostanság...

Húú, nagyon régen nem jelentkeztünk itt. Ezután próbálunk majd aktívabbak lenni, remélem.

Tulajdonképpen semmi nagy esemény nem történt velünk mostanában, csak éljük az életünket, nagy nyugalomban és boldogságban.
Kirándulgatunk, tervezgetünk:

Robi vett egy biciklit, már pár hónapja azzal jár dolgozni és nagyon élvezi a dolgot. Ha napokig esős, rossz idő van, egyfolytában az időjárásjelentést nézi, hogy mikor lesz végre megint jó idő, mikor mehet megint bicikilvel. :)
Hétvégén engem is magával rángatott, hogy menjünk biciklivel a boltba. Igaza volt, nagyobb élmény volt jóval, mintha kocsival mentünk volna, igaz nem nagy táv, de rajtam azért mégis kifogott a dolog... Hiába, az erőnlétemen dolgoznom kell még, hogy újra a normális állapotában legyen és tavasszal majd nagyokat tudjunk kirándulni együtt biciklivel.
De Robim most is nagyon élvezi minden reggel a testmozgást, és már most szomorú, hogy nemsokára beköszönt a tél, amikor újra autóval kell járnia.

Ezenkívül drága férjecském tervbe vette azt is, hogy valamikor télen le kellene cserélni öreg autónkat egy kevésbé öregre, mivel szegény kocsink már valószínűleg az utolsókat rúgja. Ezért belevetette magát az autóhírdetésekbe, az autómárkák és típusok kielemzésébe, és nagyon élvezi a dolgot. Reméljük, hogy sikerül is megvalósítani a tervet.

Én pedig a gyönyörű szeptemberi időt élveztem nagyon, sétáltam jó nagyokat.
Imádom az őszt, a hangulatát, a kissé csípős időt, a fáradt napsugarakat, a gyönyörű színekben pompázó fákat...
Viszont ez a szürke idő, ami pár hete uralkodik, ez nagyon nem a szívem csücske, főleg az óraátállítás óta, amikortól már délután 17 órától esti sötétség van...
A hétköznapjaimat, amíg Robi dolgozik, úgy töltöm, hogy egyrészt tanulom a német nyelvet, hogy visszahozzam magam végre normál társalgási szintre, és ne egy német-angol keveréknyelvet beszéljek, másrészt rajzolok-illusztrálok-rajzolok és minden erőmmel munkát keresek. Ez utóbbi sajnos nem megy könnyen, mondhatni kissé siralmas a helyzet: elküldtem a portfoliómat legalább 20 kiadónak, de vagy válaszra sem méltattak vagy a válság miatt olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tudnak megbízást adni (sajnos annál a két kiadónál is ugyanez történt, akikkel eddig dolgoztam); az egyéb grafikai munkák terén szintén ilyen a helyzet, de nem adom fel, majd csak lesz valami, addig is elvagyok az egyéni megbízásokkal.

A legnagyobb hírről majdnem elfeledkeztem, ami munka terén történt velem mostanában: az egyik illusztrációs honlapon, ahol megjelentek a munkáim, rámtalált egy malájziai fotós hölgy, és megkeresett egy kollaboráció ötletével. Ennek a lényege, hogy ő fotósként készít a megrendelőinek úgynevezett artalbumokat, amiknek a dekorálására, keretillusztrációinak elkészítésére szeretne engem felkérni.
Nagyon örültem a megkeresésének, és az ötletnek is, felvettem vele a kapcsolatot, és alig várom a közös munkát.

Tervbe vettem azt is, hogyha sikerül a németet a jelenlegi állapotnál szebben beszélnem, a munka mellett talán szerencsét próbálok az itteni Képzőművészeti Akadémián is, de ez egyelőre még csak egy apró gondolat.

Ami még nagy tervünk-vágyunk, de egyelőre inkább csak nagyon gondolkodunk rajta, hogy tavasszal bővítjük a családot egy kiskutyával...
Persze, lehet, hogy ez csak álom marad még egy ideig, de majd meglátjuk, mit hoz a jövő.