Az új frizurám

Úgy döntöttem, hogy új frizurát csináltatok, mivel végre elég hosszúra megnőtt a hajam a régi kihullott részeken, és így már össze lehetett vágni a többi, megmaradt, hosszabb hajammal. Eddig egyébként is úgy nézett ki a szintkülönbség miatt, mintha belenyúltam volna a 220-ba, és szinte csak feltűzve tudtam hordani.
Az új haj olyan szinten göndören nőtt vissza, hogy olyat még szerintem sütővassal sem lehet csinálni (szó szerint loknis), és mivel tavaly mindenhonnan hullott ki valamennyi hajam, így most az egész begöndörödött. Andi, a fodrászom, is ehhez igazította a frizura elkészítését, így a végeredmény a következő lett:

A kép nem a legjobb, nem igazán kivehető rajta a hajam, de majd ha készült egy normálisabb kép, akkor azt felteszem:Egyébként nekem nagyon tetszik, és eddig mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam, még Robitól is, pedig ő úgy szereti, ha hosszú a hajam... De majd megnő, így legalább egyben fog megnőni, és most pedig olyan kis bohókás :)

Karácsonyi vásár Bécsben

November 15-étől megkezdődtek a karácsonyi vásárok Bécsben.

A Rathausplatz-on lévő vásáron kívül még 2 helyszínen található karácsonyi vásár, mi egyelőre még csak az elsőként említett vásáron voltunk az elmúlt hétvégén.
Rengeteg ember volt, sok bódé, finom illatok. Ittunk forró puncsot is.
Nagyon hangulatos vásár.

A következő hétvégén valószínűleg a Schönbrunn-i vásárba látogatunk majd el.

Mozi

Nemrégiben megnéztük a moziban a Pixar stúdió legújabb +D-s animációs mesefilmjét, a Fel! -t.


Nagyon szép történet, ami véleményem szerint nem kimondottan csak a gyerekeket célozza meg, sokkal inkább szól a felnőtt korosztálynak a mély mondanivalója miatt.


Minden percét (a vidám és a szívszorító jeleneteket egyaránt) ámulattal néztük, és meghatódva, de elégedetten jöttünk ki a moziból.
Egy kész élmény volt ez a film, mindenkinek tiszta szívből ajánlom.

Ősz Bécsben

Szeptemberben és októberben, mikor az időnk úgy engedte, útra keltünk Bécsben. Voltunk többek között az "Impresszionizmus" című kiállításon az Albertina Múzeumban:

Annyira élvezem a múzeumokat, főleg az Albertinát. Szinte minden héten elmennék, ha lehetne, de Robinak azt hiszem, az kicsit sok lenne, bár mindig ugyanolyan érdeklődéssel figyeli a képeket és szobrokat, mint én.

Miután bejártuk a kiállítást (jó pár órás művelet volt), még sétáltunk a környéken abban a csodálatos őszi időben, ami akkor volt. Ott az Albertina és az Operaház környékén csodálatos épületek vannak, szép terekkel, hangulatos kávézókkal, és persze az elmaradhatatlan lovaskocsikkal.
Útközben elmentünk egy templom előtt is, nyitva volt az ajtaja, így bementünk. Mivel ez a kirándulás pár nappal az agyvérzésem 1 éves "évfordulója" után volt, ezért úgy éreztem, hogy itt ebben a gyönyörű templomban szeretnék egy gyertyát gyújtani úgymond hálám jeléül, hogy még itt lehet és élek ...
A templom maga (Augustinerkirche) csodálatos építészetileg: gótikus stílusban épült, hatalmas ablakok, boltívek, díszes orgona és persze itt is híres szobrok:

A templomból kiérve még sétáltunk egy kicsit. Rengeteg ember volt kint az utcákon, nézelődtek, kávéztak, mindenki élvezte a szép őszi vasárnap délutánt.

A kocsihoz visszafelé tartva még lefényképeztük a bécsi Operát, végigcsodáltunk pár érdekes kirakatot, és elégedetten indultunk haza.

Ősz Bécsben II.

Szintén októberben, amikor még az a gyönyörű, napsütéses őszi idő volt, egyik nap, amíg Robi dolgozott, fogtam magam és elsétáltam az albérletünktől egy kb 20 perces sétára lévő Schönbrunn-i kastélyparkba.

Ez a park a Schönbrunn-i kastély (Sissi hajdani lakhelye) hatalmas, rendezett parkja. A kastélyon kívül a park területén található még a bécsi Állatkert, egy labirintus, egy fürdő, rengeteg szökőkút, és a Gloriette. Engem már akkor teljesen elbűvölt ez a park, amikor még csak Robi fevételi elbeszélgetésekor jöttünk ide, és nagyon örülök, hogy ilyen közel van hozzánk. Annyira jó érzés, hogyha kivágyom a természetbe itt az osztrák főváros közepén, csak egy fél órás séta és máris élvezhetem azt, az ott lakó mókusokkal és egyéb szépségekkel együtt.
(Ha a képekre rákattintasz, akkor felnagyítódnak)

A Schönbrunn-i mókusok nagyon szelídek, teljesen az emberekhez vannak szokva. Rengeteg helyi jár ki a parkba etetni a mókusokat, akik éppen ezért mindenkihez közel merészkednek kunyerálni.
Ez a mókus is épp ezt csinálta, meglátott, megállt előttem, és mire kattintottam volna a fényképezővel, már tovább is futott a pár méterrel odébb álló öregúrhoz.

Az idős férfi éppen egy másik mókust etetett, mikor odaért hozzá az "én" mókusom, lehajolt hozzá, a mókus pedig az ölébe ugorva vette el a mogyorót.
Utána persze gyorsan el is futott vele a szobrok közé, nehogy valaki elvegye tőle a nehezen megszerzett zsákmányt. :)
Gyönyörű idő volt, sokan sétáltak, pihentek a parkban.
Szinte az egész délutánt ott töltöttem én is, teljesen feltöltődtem, rengeteg képet csináltam, és már besötétedett mire hazaértem.